Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A VÍZÜGYI SZAKIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE

Vizűn vi Közlemények. LXIV. évfolyam 1982. 3. füzet A VÍZÜGYI SZAKIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE I. rész. (1772-1867) DR. DÓKA KLÁRA

1 1. Első vízügyi szervezetek a 18. századhan (1772-1788) Az ország lakóinak életében a víz a honfoglalás óta igen nagy szerepet játszott. A középkori oklevelek szerint az egyes birtokosok a területeiken lévő tavakat, folyókat, patakokat külön számontartották. mivel ezek emelték a birtok értékét. Az ősállapotban lévő vizek - beavatkozás nélkül is igen sok halat adtak, ami a lakosság élelmezésében alapvető fontosságú volt. A tavasszal és nyáron kiáradó víz megrekedt a morotvákban, kisebb-nagyobb mélyedésekben, és sekély vízben a halak megfelelően elszaporodtak. A lakosság még segítette is a víz szétterülését áradás alkalmával, amely nemcsak a halászó helyeket töltötte fel vízzel, de a réteket és legelőket is megöntözte. A vízhasználatok módja - külön előírások nélkül apáról fiúra öröklődött. A lakosság számához képest az ország termőterülete széles kiterjedésű volt, és így a bevetett földet nem kellett védeni az árvíztől. A szántók ugyanis olyan magas területeken voltak, ahová sohasem jutott el a viz. Az önellátó gazdálkodás mellett a kereskedelem igen kis szerepet kapott, így nem volt igény arra, hogy a folyók medrét és partjait a hajózás érdekében szabályozzák. A 16-17. században a várak körül a vízzel borított területek védelmi célokat szolgáltak. így katonai és nem mezőgazdasági érdekek határozták meg, hogy lecsapolnak vagy elárasztanak-e egyes vidékeket. A 200 éves háborúskodás, a török pusztítás az országot a 17. század végén középkori állapotba vetette vissza. A volt hódoltság nagy része a török kiűzése után néptelen volt, és lassan töltődött fel új lakossággal. 1715-ben és 1720-ban országos összeírást hajtottak végre. A kép lehangoló volt: Magyarország lakossága ebben az időben nem haladta meg a Mohács előtti 4 milliót. A kis számú lakosság a folyók mentén elsősorban halászatból, vadászatból, gyékényfonásból élt. a szárazabb területeken pedig állattenyésztéssel foglalkozott. Az állattenyésztésben a szarvasmarhatartás került előtérbe. mivel a marhának külföldön jó piaca volt. A termőterület viszonylagos bősége még a 18. század elején is primitív fokon tartotta a földművelést. A volt hódoltsági teriileteken a kétnvomásos gazdálkodás is kivételnek számított. Az ország északi megyéiben kialakult ugyan a háromnyomásos gazdálkodás. de itt is csak a helyi igényeket elégítették ki. Rendkívül fejletlen volt az ipar. A lakosságnak csak l"„-a lakott a városokban, és a társadalmi munkamegosztás nem volt elegendő a belső piac kialakulásához. A 18. század közepén megindult a termelőerők viszonylagos fejlődése, aminek alapja az ország újratelepítése volt. A telepítések zavartalan lebonyolításának egyik feltétele az volt. hogy a szántóföldek, háztelkek kiméréséhez a szükséges műszaki személyzet rendelkezésére álljon. A telepítés nyomán kibontakozó gazdasági munkamegosztás már a 18. század elején szükségessé tették a megfelelő irányítási, szervezeti keretek létrehozását. Az ország politikai életét a magyar királyi kancellária irányította, a legfőbb gazdasági szerv pedig a kamara volt. Mindkét kormányszék már a 16. században megkezdte működését. 1723-ban helytartótanács néven új kormányszéket hoztak létre, amely elsősorban igazgatási feladatokat látott el. E kormányszék foglalkozott az iparral, kereskedelemmel, iskolák ügyeivel, egészségüggyel és a gazdasági-társadalmi élet más területeivel. 1 Dr. Dóka Klára oki. levéltáros, a történelemtudományok kandidátusa, a Fővárosi Levéltár (Budapest) tudományos főmunkatársa.