Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vizűn vi Közlemények. LXIV. évfolyam 1982. 3. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN AZ ÁRTÉRI SZIVÁRGÓ VIZEK SZABÁLYOZÁSA DR. KONSTANTIN KOCSEV

1 Az ártéri szivárgó vizek szabályozása sok esetben előfeltétele annak, hogy ezeket a területeket mezőgazdasági vagy egyéb célokra hasznosítani lehessen. Figyelembe véve, hogy Bulgáriában a Duna mellett az árterületek kisebb-nagyobb láncolata húzódik, melyek teljes területe 750 km

2 és jelentős szerepük van az ország gazdasági életében, érthető, hogy nagy figyelmet szentelnek a szivárgó vizek szabályozására szolgáló műtárgyak tervezési, építési és üzemeltetési problémáinak műszaki-tudományos vizsgálatára. A kutatások az említett témában a hatvanas évek végén kezdődtek és a hetvenes években fokozott intenzitással folytatódtak. A kutatás hidrológiai és hidraulikai vonatkozásaival elsősorban a Bolgár Tudományos Akadémia Vízügyi Problémák Intézete (ezen belül a Hidrogeológiai Laboratórium) foglalkozik, de más tudományos intézmények is részt vettek a munkában. 1. A drénezés szempontjából jellemző fizikai és földrajzi adottságok A drénrendszer létesítésekor figyelembe kell venni a sajátos fizikai és földrajzi tényezők összetett rendszerét, vagyis a hidrogeológiai és domborzati feltételeket, a csapadék viszonyokat és a folyók által befolyásolt területen a vízállás változások hatását. A domborzati viszonyok fő jellemzője, hogy a földfelszínnek nincs egyértelmű lejtése. A felszíni kisebb egyenetlenségek következtében a záporok utáni lefolyás elhanyagolható, felszíni elvizenyősödés jön létre, ami nagy lecsapolandó vízmennyiséget eredményez. A vázlatos talajszelvényen ( 1. ábra) feltüntettük a részben nyomás alatti fedőréteget, melyben a dréncsövezés történik. Ennek a rétegnek a szivárgási tényezője sokkal kisebb, mint az alatta elhelyezkedő homokos-kavicsból álló nyomás alatti rétegé (k

2/k

1 ^ 50). A piezometrikus nyomás értékét, a Duna vízszintje, valamint a csapadék mennyisége szabja meg. A talajvízszint alakulását a piezometrikus nyomás nagysága, változásának sebessége, valamint a fedőréteg hidraulikai ellenállása befolyásolja. A Duna lefolyási viszonyai magukon viselik az emberi beavatkozások hatását is. A lefolyás maximuma április—májusra esik, amely közel állandó piezometrikus nyomást biztosít a rétegben. Ugyanakkor intenzív esőzések is vannak (50—70 mm/nap), amely a magas piezometrikus nyomással együtt az ártér nagy részén elvizenyősödést okoz. 1 Dr. Konstantin Kocsev a Bolgár Tudományos Akadémia Vízügyi Problémák Intézete (Szófia) tudományos tanácsadója. A tanulmány a Bolgár Tudományos Akadémia Vízügyi Problémák Intézete (Szófia) és a VITUKI (Budapest) közötti közvetlen kétoldalú műszaki-tudományos együttműködés keretében készült.