Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Kozmáné Tóth Erzsébet—Nagyné Dávid Aranka—Szabó Gyula: A VELENCEI-TÓ PÁROL-GÁSA
A Velencei-ló párolgása 449 A negyedik oszlopban közölt adatokat a következőképpen számoltuk: a (7) formulával a szabad vízfelszín párolgását határoztuk meg, a tó összpárolgásának kiszámításához a szabad vízfelület evaporációját és a nádas evapotranszspirációját a nádborítottság arányában súlyozni kellett (41% víz, 59% nád). A nád vegetációs időszakában (április- október) tehát a (7) képlettel számított párolgást a következő nádkonstansokkal szoroztuk be: IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. к 1,02 1,11 1,20 1,26 1,21 1,13 1.11 Ezeket az állandókat a Fertő tavi mérések alapján határoztuk meg. Vizsgálatainkat kiterjesztettük arra is, hogy a világirodalomból ismert összefüggések mennyire alkalmazhatók a Velencei-tó párolgásának meghatározására. Elsőként egy Daltontörvényen alapuló képlet (Ubell 1952) állandóit állapítottuk meg és eredményül a P = (£ 0-е)-(0,41+0,17ф [mm/hó] (8) összefüggést kaptuk, ahol n a hónap napjainak a száma. A számított adatok megbízhatóságát jelentős mértékben a folyamatos és pontosan mért vízhőmérséklet értékek garantálják. Ez a feltétel azonban, különösen a téli hónapokban aligha teljesül, legalábbis a jelenlegi méréstechnika mellett. Ezt a képletet egyébként a vízmérlegben elfogadott párolgás alapján dolgoztuk ki, és az így nyert adatok hat évre számított átlagait a A', táblázat ötödik sorában tüntettük fel. A Velencei-tó párolgásának kiszámítására alkalmaztuk még a külföldi összefüggések közül Penman (1948) lin. kombinált módszerét (az energiaháztartási és az aerodinamikus profil módszer kombinálása), amely szerint a párolgást az alábbi összefüggés adja meg: A LR+f(v)-(E-e) P= - [mm], (9) ahol f(i ) - 0,35(0.5+ 0,54i' 2), A telítési páranyomás görbéjének hajlása, r 2 — a kétméteres szinten mért szélsebesség [m/s]. Az eredményeket a X. táblázat hatodik oszlopa tartalmazza. A nedves felszínek potenciális párolgását megadó P = 0,74(£-t')°' 7-(l + af) J' 8 [mm] (10) képlettel ( Antal 1969) nyert adatok a X. táblázat hetedik oszlopában találhatók, míg a Balatonra kidolgozott P — (E-e)- (0,25 + 0.08r) [mm] (II) összefüggés (Antal Burányi lóth 1977) szerinti értékek a X. táblázat utolsó oszlopában szerepelnek. 2.2. A képletek megbízhatósága a vízmérleg szempontjából A különböző összefüggéssel kapott eredményeket a X. táblázatban hasonlíthatjuk össze. Megállapítható, hogy sem a havi, sem az évi adatok között lényeges eltérés nincs. Összehasonlítottuk ezen kívül a Fertő tó 1973 78. évi időszakra számított átlagos havi párolgásait a Velencei-tóra a (6) és (7) módszer kombinációjával meghatározott átlagos havi értékekkel ( 2/a. ábra ). Látható, hogy az átlagos évi menet és az évi összeg alig tér el egymástól a két tó esetében. Ugyanez mondható el a vizsgált hat évben maximumként jelentkező 1973-as adatokról is (2/b. ábra). Az eredmények egymással történő összehasonlítása tehát nem ad kellő támpontot ahhoz, hogy a gyakorlati felhasználás szempontjából legmegfelelőbb számítási módszert kiválasszuk. Ezért a végső döntéshez a matematikai statisztika alkalmazásával (C'.so-
