Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Kozmáné Tóth Erzsébet—Nagyné Dávid Aranka—Szabó Gyula: A VELENCEI-TÓ PÁROL-GÁSA
450 К ozmáné lóth £., Nagyné Dávid A. és Szabó Gy. 2. ábra. A Velencei-tó és a Fertő tó párolgásának összehasonlítása рис. 2. Сравнение испарения с оз. Веленцеи с испарением с оз. Фертё Fig. 2. Comparison of evaporation rates from Lake Velence and Lake Fertő Fig. 2. Comperaison des évaporations du lac Velence et Fertő ma—Szígyártó 1975) jutottunk; azt keresve, hogy melyik módszer alkalmazása okoz kisebb ellentmondást a vízmérlegek összeállításakor. A (3) egyenlet szerinti vízháztartási mérleg elemeit bizonyos hibák terhelik. Az ennek jellemzésére felhasználható z = AK a-AK (12) záróhiba, amely a mért, vagyis a vízállásváltozások alapján meghatározott (AK), és a (3) egyenletből kifejezett (4K sJ vízkészletváltozás különbségéből adódik. Tartalmazzák tehát a vízmérlegek összesített mérési hibáját, valamint az elhanyagolásból, közelítésből eredő hibákat. Ha a különböző párolgásszámító módszerek eredményét behelyettesítjük a (3) egyenletbe, és a havi vízmérlegadatokkal záróhibákat képezünk, akkor hét záróhibaadatsort kapunk, vagyis z, = AK S2 Í-AK = C+H-(P I + L+ V h) — AK, (13) i= 1,2,.., 7. A Velencei-tavon az 1973—78. évi időszakban végzett mérések alapján ilyen módon 6x 12 = 72 elemű mintákat lehetett összeállítani. Ahhoz, hogy ezekből a matematikai statisztika általánosan használt módszerei segítségével a megbízhatóságra következtetni lehessen, mindenekelőtt azt kellett ellenőrizni, hogy ezek a 72 elemű adatsorok mennyiben tekinthetők egyöntetű, egymástól független elemeket tartalmazó mintáknak, majd tájékozódni kellett az adatok eloszlása, s afelől, hogy a záróhibák mennyiben tekinthetők nulla középértékű eltéréseknek. E vizsgálat eredményét a XI. táblázatban foglaltuk össze. Ennek alapján megállapítható, hogy egy adatsor — (10) képlettel számított — kivételével valamennyi kielégíti a teljes függetlenség és az egyöntetűség kritériumait. Az adatsorok szórása közel azonos,
