Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Walter H. Graf: A GENFI-TÓ HIDRODINAMIKÁJA

422 Walter H. Graf 1. ábra. A Genfi-tó mélységvonalai és a LHYDREP mérőállomásai és uralkodó szélirányok рис. I. Изобати Женевского озера: наблюдательные станции LHYDREP и направления господствующих ветров Fig. 1. Isobaths in Lake Geneva, observing stations of LHYDREP and the prevailing wind directions A Genfi-tó hőháztartására jellemző, hogy a tó direkt rétegződésű, azaz a felmelegedés rétegződést, a lehűlés pedig kiegyenlítődést idéz elő. Nyár végére az epilimnion maximuma eléri a 25 m-es mélységet is; a vízfelszín hőmérséklete 25 °C vagy egy kicsivel nagyobb lehet. A hőmérsékleti választóvonal általában igen meredek. Az ez alatti vízréteg (a hipolimnion)egész évben kvázi-téli hőmérsékleti eloszlású; a tófenéken kb. 5 °C-os hőmérsékletet mértek. Tél végén a tó hőmérséklet szempontjából többé-kevésbé homogén. Az év folyamán a tó felszínének hőmérséklete általában nagyobb a környező levegő hőmérsékleténél. Geomorfológiai elhelyezkedése következtében a Genfi-tó három - az atlanti-óceáni, a sarkvidéki és a földközi-tengeri — éghajlati övezet hatása alatt áll. A fentiek hatását az Alpok és kisebb mértékben a Jura hegység módosítják. Ezeknek a körülményeknek a kombinációjából eredő szeleket kell tekintenünk a Genfi-tóban kialakuló áramlások fő kiváltó okának. A Genfi-tó vízgyűjtőjén többfajta szelet különböztetnek meg. Ha azonban a genfi repülőtér szélrózsáját tekintjük (2. ábra ), akkor nyilvánvaló, hogy főképpen két szélirány jelentősége nagy. A vizsgált időszak 1949. január 1. és 1972. december 31. volt. a vizsgálatba bevont órák száma 210,268, ill. a szélcsendes 231,7 óra volt. Az egyes periódusokban a gyakoriságot a kettő hányadosa adta meg. Északkeleti irányú a „bise" néven ismert szél; száraz, hideg, időnként viharos és több napig is eltart. Délnyugati irányból fúj a „vent", mely nedves, meleg és időnként viharos.