Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

388 Botond Gy., Dobolyi E.. Gelencsér P., Györké O., Jolánkai G., Szabó S. és lót h L. 3.2. A Kis-Balaton védőrendszer kiépítése Győrke Olivér—Tóth László A balatoni hidraulikai és vízminőségi vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a Keszthelyi-öböl mind a külső terhelések (Zala, Nyugati-övcsatorna), mind a tóban lejátszódó hordalékmozgási és elkeveredési folyamatok miatt az eutrofízáció szempontjából a legkedvezőtlenebb helyzetben van. A Zala káros, vízminőségrontó hatásának kiküszöbölése érdekében javasolták a Kis-Balaton korábbi, a vízminőség alakulására és a hordalék-visszatartásra kedvező hatású funkciójának mielőbbi visszaállítását (Tóth 1970). A nagy és fontos beavatkozás lényege: a Kis-Balaton korábbi funkciójának a visszaállításával a mesterséges eutrofizálódás mértékének csökkentése azáltal, hogy a Kis-Balaton tározóterében a lebegtetett hordalék leülepedik, - az érkező biológiailag hozzáférhető szervesanyag lebomlik, - a növényi tápanyagot visszatartják, - a folyóvíz állóvízzé alakul. A növényi tápanyag eltávolítás hatásvizsgálata során a Kis-Balaton védőrendszerében lejátszódó folyamatok bemutatására, valamint a számszerűsített hatás becslésére a nitrogént választották. A hatás vizsgálatokat a bakteriológiai folyamatok kivételével hazai eredményekre támaszkodva végezték és elkészítették az eltávolítás és stabilizálás folyamatának leírását (Tóth 1979, 1980, 1981). A rendelkezésre álló adatok alapján a következő megállapítások tehetők : - A maximális vízszintet a mai nádasállományok épségben tartása határozza meg. A nádas a kétméteres vízmélységet még eltűri. Az ideális vízborítás 0,80—1,50 m között van. A vízszint emelését csak fokozatos feltöltéssel (0,20—0,30 m) lehet végezni; A tartózkodási időt minimálisan 10 napban határozták meg. Sajnos olyan mért adatot, hogy adott mennyiségű táplálékot valamely vízi növény állomány vagy ültetvény a vízből mennyi idő alatt vesz fel, nem ismerünk. Sem a balatoni, sem a velencei-tavi nádasokon átfolyó víz sebességét jelenleg még becsülni sem lehet. Természetesen folyik annak vizsgálata, hogy hogyan fog alakulni a tartózkodási idő és hogyan lehet majd az optimális tartózkodási időnek megfelelő vízkormányzást végezni; A vízi növények szelektív anyagfelvétele, valamint a helyszínen kialakuló tápanyag kínálat határozza majd meg az anyagfelvétel intenzitását és stabilizálódását. A balatoni vízi növény vizsgálatok arról győznek meg, hogy ez jelentős; Külföldi és hazai tapasztalatok alapján az előtározók vízminőség javító szerepe sokoldalú. A növényi tápanyagok fitoplanktonná, élőbevonattá vagy hínárrá alakulnak. Mivel bizonyos fokig a fitoplankton is ülepedik, a főtározó, a Balaton, a növényi tápanyagok egy részétől mentesül. Ha az előtározóban kiemelkedő vízi növényzet (nád, gyékény, káka, harmatkása) van, a tisztulás és ülepedés fokozott mértékű. A nádasokban a szervesanyag bomlása tökéletlen (tőzegképződés) ezért a leülepedett tápláló és szennyező anyagok nagy része kikapcsolódik az anyagforgalomból. A Kis-Balaton belső vízterelő rendszerének kialakítására az első elvi vázlat (21. ábra) 1976 tavaszán elkészült (Győrke 1976), mely tartalmazza a Kis-Balaton rekonstrukciójára vonatkozó elgondolásokat és indokolásokat. Az 1976-ban megjelent 3476. Mt-határozat előírta a Kis-Balaton eredeti funkciójának helyreállítását a VI. ötéves tervben. A VITUKI-ban 1979 tavaszán kidolgozott tanulmány (Bárányi—Győrke—Tóth 1979) tudományosan alátámasztott javaslatokat adott a Kis-Balaton védőrendszer kialakítására.