Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

376 Botond Gy., Dobolyi E.. Gelencsér P., Györké O., Jolánkai G., Szabó S. és lót h L. nak elő, gyakran a nádas mellett, vagy annak helyén. Kémiai összetételük különbözik a nádtól, szervezetükben elsősorban az alkáli fémeket és alkáli földfémeket halmozzák fel, így a nádtól eltérő elemakkumulációjukkal hasznos tagjai a Balaton szűrőzónájának; — Az elemakkumuláció, illetőleg a biológiai szűrőtevékenység miatt a nádas (gyékény, káka) a Balaton parti zónájának kiemelten védendő, különösen fontos területe, mert a vízinövény állomány anyageltávolító mechanizmusában nemcsak a növények anyagfelvétele játssza a főszerepet, hanem a növények vízzel borított szárán kialakuló élőbevonat, az üledékben folyó erőteljes mikrobiológiai folyamatok, az élelmiláncok meghosszabbítása, az eutrofizálódással felpörgetett anyagforgalom fékezése, ami egyúttal e hatékonyság záloga is (Tóth 1981/a). 2.14. A víz és az üledék közötti kölcsönhatás

8. A tavat érő külső foszfor terhelés 95%-a a rendszerben marad, végső soron az üledékben halmozódik fel, ezért a Balaton meder anyagának vizsgálata különös jelentőségű. A víz-üledék határrétegben lezajló összetett biokémiai és fizikai-kémiai folyamatok során az üledék foszfor tartalmának egy része ismét a vízi növényzet által felvehető formává alakul, különböző transzport folyamatokkal a víztestbe jut. Ez a foszfor kibocsátás az ún. „belső terhelés". A növényi tápanyag ciklus lényeges eleme a belső terhelés. Megismeréséhez a mederanyag geokémiai jellemzőinek meghatározása, a biokémiai folyamatok feltárása, a külső terhelés hatásának kimutatása és értelmezése szükséges. A hetvenes években a VITUKIban ezen a területen végzett kutatás e célok elérését tűzte ki. A Balaton egész területére kiterjedő első vizsgálat sorozatban ( Tóth 1974/b) az üledék felszíni rétegének kémiai jellemzését végezték el. A tó üledéke jellegzetesen finom iszap, 30—60%-a főként biológiai eredetű kalcium-karbonát. Az összes foszfor és nitrogén tartalma 0,2—0,6 pg P/g és 2—4 mg N/g tartományban változik. Az eredmények alapján nincs jellegzetes hossztengely menti változás. Az uralkodó széljárás keltette áramlások hatására a meder anyag finom frakciója az északi parti sávban halmozódik. Itt az üledék növényi tápanyag és szerves anyag tartalma nagyobb. Hossztengely mentén vett üledék magminták réteg (0,05—0,1 m-es felbontás) szerinti elemzése {Tóth 1974/b, 1975, Dobolyi—Jolánkai—Tóth 1980) az összes foszfor tartalom aránylag egyenletes eloszlását mutatta, a tó medencéinek eltérő tápanyag terhelését és ennek időbeli változását az adatok nem tükrözték. Az üledék frakcionált kioldásával megállapítást nyert, hogy a foszfor 70—75%-a kálciumhoz és vashoz kötött formában van jelen. Röntgen diffrakciós fáziselemzés szerint a fő üledék-alkotó a kalcit, továbbá a kvarc és sokféle anyag-ásvány mutatható ki (Dobolyi—Bidló 1980). Az első pórusvíz-vizsgálatok során kimutatott nagy oldott reaktív foszfát koncentráció (Tóth 1975, Oláh 1977, Dobolyi—Jolánkai—Tóth 1980) a belső terhelés potenciális szerepére hívták fel a figyelmet. Részletes vizsgálatsorozatot indítottak (1979-ben) a víz—üledék kölcsönhatás és a belső terhelés közötti összefüggések megismerése érdekében (Literáthy—Gelencsér 1980). A munka keretében a Keszthelyi-medence parti sávjában havi gyakorisággal, a tó többi medencéjében több alkalommal a pórusvíz és a tóvíz összehasonlító kémiai elemzését végezték el. Morfológiai szempontból jellegzetes helyeken vett üledék magmintákban méretfrakciók szerinti bontásban mérték a szerves szén, nitrogén és az összes foszfor tartalmat, valamint a fém komponensek koncentrációját. Laboratóriumban vizsgálták az üledék foszfát leadását, modellezve a 8 Szerző: dr. Gelencsér Péter