Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA
A Balaton vízkészlet-szabályozása 377 bakteriális lebontással keletkező szén-dioxid oldó hatását, valamint az üledék foszfát adszorpcióját. 1979 80-ban napi gyakoriságú mintavételezéssel mérték a Keszthelyi- és a Szemesimedence vízminőségét befolyásoló tényezők (pl. szél keltette felkeveredés) rövid távú hatását. A víz és pórusvíz vizsgálatok alapján megállapították, hogy a szakirodalom alapján feltételezett folyamatok a Balaton üledékére is jellemzőek. Az üledékben lezajló heterotrófikus lebontás hatására a pórusvízben hidrokarbonát, ammónia és reaktív foszfát többlet alakul ki. Az itt felhalmozódó növényi tápanyagok diffúzió és a szél keltette felkeveredés hatására a vízbe jutva hozzájárulnak a fitoplankton tápanyag ellátásához. A lebontási folyamat intenzitása a kiülepedő szervesanyag mennyiségével szoros összefüggésben van. A szervesanyag az üledék felső rétegében koncentrálódik, annak finom szemcséjű frakciójában található, a planktonikus eredetnek megfelelően. A pigment vizsgálatok alapján a frissen kiülepedett szervesanyag elsődleges lebontása az üledék felső 0,05—0,08 m-es rétegére korlátozódik. A bakteriális lebontás során keletkező szén-dioxid az üledék kalcium-karbonát tartalmát oldatba viszi. A részleges kioldás során a kalciumhoz kötött foszfor is gyarapítja a pórusvíz reaktív foszfát készletét. A pórusvízben ennek megfelelően a szerves eredetű foszfor mellett a szervetlen formában kötött, de mobilizálható foszfor egy része is megjelenik. A mobilizálható foszfor mennyisége jellemzően tükrözi a vízterület tápanyag terhelését. Ezzel az üledék paraméterrel nagyságrendi különbségek mutathatók ki az üledék rétegek és a vizsgált területek között. Az üledék foszfor megkötése gyors folyamat, sebessége erősen függ a lebegőanyag koncentrációtól. A külső reaktív foszfát terhelés szempontjából ez a mechanizmus véleményünk szerint jelentős szerepet játszik a hígulás és a fitoplankton felvétel mellett a tó reaktív foszfát koncentrációjának szabályozásában. A víz—üledék kölcsönhatás szerepe az eutrofizálódásban : a tavat érő foszfor terhelés egy része közvetett, vagy közvetlen úton az üledékben halmozódik fel; ez a szilárd formában kötött foszfor azonban könnyen mobilizálódik a kémiai környezet lokális megváltozásával; a szervesanyag lebontás relatív mobilizáló hatása az adott időpontig felhalmozódott foszfor mennyiség függvénye; ennek megfelelően a víz üledék rendszerben az eutrofizálódás, majd a felhalmozódás, valamint a szervesanyag termelés és lebontás növekedésével az üledék fokozatosan növekvő mértékben belső tápanyag forrássá alakul. 2.2. A Balatont érő külső terhelés Dr. Dobolyi Elemér A Balatont érő és az eutrofizálódás okaként számon tartott növényi tápanyag terhelés jelentős részét a felszíni lefolyás szállítja a Balatonba. A rendszeresen vizsgált szennyvízbevezetések adatai alapján az összes terhelésnek csak egy kisebbik része azonosítható pontszerű szenynyezőforrásként. Az összes többi szennyezés melyet számszerűsíteni ma még nem lehet nem pontszerű vagy más néven diffúz szennyezőforrásokból eredőnek tekinthető. Ehhez járul még az a probléma, hogy a Balatontól távolabb a vízgyűjtőn lévő szennyezőforrásokról sem lehet tudni, hogy azok hatása valójában milyen súllyal esik latba a torkolatnál, hiszen a
