Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam VÍZÜGYI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI A 1982. 3. füzet BALATONON A Balaton és környezete különleges természeti adottságaival Közép-Európa legnagyobb sekélyvizű tava. Nem véletlen, hogy a második világháború utáni időkben, különösen az elmúlt két évtizedben, fokozott üdülési igény nyilvánult meg. A nagymértékű üdülőtelepítés mellett természetesen a tó körül élő állandó lakosság száma is emelkedett. A közlekedés fejlődésével, a gépkocsik számának rohamos növekedésével hétvégeken, csúcsidőben ma már több mint 600 ezer ember üdül a tó partján. Ezzel ugrásszerűen megnőtt a Balaton növényi tápanyag terhelése. A Balatont érő terhelések nagyságát tovább növelte a tó körül, a vízgyűjtőn erős fejlődésnek induló mezőgazdaság és iparosodás. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a Balaton szennyezése fokozta a tó elöregedésének (eutrofizáció) ütemét, ugyanis a tó természetes állapotában is változott, öregedett. Pl. a Kis-Balaton területének feltöltődése igen intenzív volt. A több száz éves példa mellett a közelmúlt eseményeként a tó természetes déli partjának 50—100 m szélességű elmosása, a több millió m

3 humusznak a vízbe kerülése egészen biztosan fokozta a tó természetes eutrofizációját. A Vízügyi Szolgálat felismerte a Balatonnak, mint természeti kincsnek a jelentőségét, a vízkincs megóvásának a szükségességét. Az 1960-as évek elején az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) kutatóintézetében, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben (VITUKI) a Balaton kutatása érdekében külön kutatócsoport alakult. Ebben az időben készült el az első átfogó kutatási-fejlesztési terv. A munkába bekapcsolódtak a Vízügyi Szolgálat gyakorlati szakemberei is, elsősorban a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) és a területileg illetékes három (a Közép-dunántúli, a Nyugat-dunántúli és a Dél-dunántúli) vízügyi igazgatóság. Az 1960-as években megindult széles körű hidrológiai adatgyűjtés eredményei igen jól szolgálták — a vízszint- és vízkészlet-szabályozást, — a hullámzás, a vízlengés mechanizmusának megismerését, a Balaton vízkészletének meghatározását. A vízgazdálkodási kutatás tovább szélesedett, szerteágazóbbá vált. Az 1960-as évek végén kibővült a vízminőség (kémia, biológia) kérdéseivel, szennyvíztisztítás, szennyvíztávoltartás megoldásával, továbbá part- és mederszabályozás vizsgálatával. A vízügyi kutatók és a gyakorlati szakemberek a Balaton vízkincsének védelme érdekében kezdettől fogva a teljes bizakodás szellemében végezték munkájukat. A megoldás keresésében a fő nehézséget mindig a gazdasági lehetőségek szűkössége és az idő sürgetésejelentette. Az üdülők építésénél adott engedmények (csatornázás elmaradása), a lakott területek fejlődésétől elmaradt szennyvíztisztító kapacitás hiány felszámolása csak a népgazdaság erejét messze meghaladó költséggel lehetséges. Átmeneti időre helyi megoldásokat kellett javasolni. Egyesek beváltak (pl. szennyvízöntözés Badacsonyban) egyesek csak részben (pl. keszthelyi húsipari szennyvíz elhelyezése). Ezek körül folyó vitákban sokszor