Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet

344 elfelejtik az ideiglenes, kényszer megoldás jelleget. A tíz-tizenöt éven keresztül a Balatonba befolyt tápanyag (szennyvíz stb.) öntisztulás útján való feldolgozása pedig hosszú ideig tart. A most közreadott tanulmányokban összefoglalóan szeretnénk bemutatni a Balaton kutatásával kapcsolatos eredmények közül azokat, amelyeket a gyakorlatba már bevezettek, amelyek a Balaton vízkincsének védelmében hatékony eredményeket szolgáltattak. A vízügy területén folyó, a Balatonnal kapcsolatos széles körű kutató és fejlesztő munkát célszerűen három nagy csoportba lehet foglalni. A csoportokba foglalás bizonyos mértékig megbontja a Vízügyi Közlemények eddigi szerkezeti felépítését, viszont a Balatonnal kapcsolatos vízügyi kutatási eredmények egységes szemlélete szinte megkövetelte ezt a hármas tagozódást: — A Balaton vízmennyiségével, a vízszintszabályozással, a vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos kutatási-fejlesztési feladatok. Ez a legrégibb kutatási terület és ma már megállapíthatjuk, hogy mind a vízszintszabályozás, mind a vízkészlet-gazdálkodás — a hosszú idejű adatsorra támaszkodva — megnyugtató módon megoldódott. Az utóbbi néhány évben már nem volt probléma az üdülés szempontjából fontos nyári magas vízszinttartás, vagy a hajózás, vagy a vízeresztés a Sión, ill. a téli jégkár elleni védelmi igények kielégítésénél. Ha szükséges, van terv a költségesebb, a vízgyűjtőn való tározásos vízutánpótlás megvalósítására is. — A Balaton vízminőség-védelmével kapcsolatos kutatások eredményei még nem érzékeltetik hatásukat a tó vízminőségének változásában. E területen van szükség a legtöbb pénzre és a leghosszabb időre. Ha majd a gyakorlatban elérjük, hogy „szennyező anyag ne kerüljön a tó vizébe", akkor a tó öregedése egy adott idő után megállítható, sőt visszafordítható. A kutatás, fejlesztés ma még csak részeredményekkel, de hasznos részmegoldásokkal szolgál. A szennyvíztisztító telepek üzemének intenzifikálása, a meglévők a tó vizének megóvása szempontjából hatékonyabbá tétele, az építési sorrend kialakítása, a legjobban veszélyeztetett Keszthelyi-öböl nagyobb mértékű védelme (Kis-Balaton szűrő szerepének visszaállítása) és a változásokat megbízható adatbázis alapján jól leíró modellekig mind a vízminőség védelmét szolgálja. — A Balaton üdülőtóként való fenntartása számos vízépítési feladat megoldását is megköveteli. Az üdülés elsődleges kívánalma a megfelelő, környezetbe illő strandok kiépítése, az északi part agyagos-iszapos medrének megfelelő szabályozása. A hajózás biztosítása, a helyi mederemelkedés megakadályozása. A szél keltette hullámzás, a jég romboló hatásai elleni védelem, az áramlási viszonyok feltárása. A szerteágazó feladatok közül csak az áramlási viszonyok megismerésére végzett modell és természetbeni vizsgálatokat emelném ki. Az 1970-es évek elején tisztán matematikai modellel kezdődött, a számításokat Dániában a központi nagy számítógépen végezték. Adott irányú és nagyságú szél esetén a Balaton több mint kétezer pontjában megkapták a vizállás, az áramlás nagyságának és irányának időbeli változását. Az 1973. évben épített fizikai (víz—levegő) modellben már az északi hegyeknek a szél erősségére és irányára gyakorolt hatását is figyelembe vették. Végül a modell és a természetbeni áramlások összehasonlítása érdekében részben a tavon végeztek bójakísérleteket, részben felhasználták az űrfelvételek adta lehetőségeket. A tó megismerése, fizikai, kémiai, biológiai folyamatok megértése, a leghatékonyabb védekezések, az áramlási viszonyok ismerete nélkül lehetetlen. A következőkben a vízügyi szervek nagyszámú és szerteágazó kutató-fejlesztő tevékenységének egy részéről számolunk be. (A szerkesztő.)