Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Iritz László: A LINEÁRIS KISVÍZI ELŐREJELZŐ MODELL ELMÉLETI ALAPJAI
32 I ritz László ebből: — W X m az a vízmennyiség, amelyik már a T időpontban is a mederben volt, — W T rf az a vízmennyiség, amelyik a T időpontot követő r időtartamon belül a csapadékból lefolyva került a mederbe, — W Tr a az a vízmennyiség, amely ugyanazon T időpontot követő x időtartamon belül nem felszíni, hanem talajvízből került a mederbe. Tegyük fel, hogy az adott időszakban csapadék nem volt, és így a felszíni hozzáfolyás sem, tehát w Tr f=0, (3) így a (2) kifejezés a W T+ T=W T m + W Ti a (4) alakot veszi fel. A (4) kifejezésben a jobb oldal második tagja, a felszín alatti hozzáfolyás függ a mederbeni vízszinttől, de van bizonyos korrelációs kapcsolat is a mederben levő vízkészlet és a felszín alatti készletek között (Kovács 1981). így közelítésként felírható: W T+ T=/(W T m). (5) A szakirodalomban gyakran a Wim értékének közelítésére a ТТтт — Q' Tk (6) kifejezést ajánlják, ahol az értelmezés szerint Q az átlagvízhozam azon az L szakaszon, amelyen т к a ,,levonulási idő". A gyakorlatban ezt a közelítést a kérdéses szelvénytől felfelé távolodva a WTo^EWlm!, (7) i-i és a ÖM + Om+i . .„. W Tmi = Tki(QTi) (8) kifejezésekkel lehet elvégezni, ahol i = l, 2, ..., és: — Qm az alulról számolt i-edik szakasz alsó szelvényében a T időpontban a vízhozam, — Qw+i az alulról számolt i-edik szakasz felső szelvényében а Г időpontban a vízhozam, — Tki(Qri) az i-edik szakasz alsó szelvényének függvényében az úgynevezett „levonulási idő", amelyet az egyes árhullámok jellemző geometriai pontjainak előrehaladási sebessége alapján határoznak meg. A szakaszhatárok megegyeznek a vízmérceszelvényekkel. Előírják továbbá azt is, hogy az előrejelzés r időelőnye és az úgynevezett Tk levonulási idő, a (6) értelmezésnek megfelelően, egyenlő legyen. így tehát a (6) kifejezés független változóját a (7) és (8) kifejezések segítségével állítják elő. Az itt felsorolt meghatározások, illetve összefüggések a kisvízi időszak átlagos vízhozamainak gyakorlati előrejelzésében általában jól beváltak, annak ellenére, hogy hidraulikai szempontból semmiképpen nem tekinthetők megalapozottnak. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a hidraulika elméleti alapjaiból adódóan az árhullámképek alaki sajátosságainak a folyó mentén történő előrehaladása semmiképpen sem azonos a víztömeg előrehaladásával. Emellett a hidraulika szerint egy adott vízhozamértékhez „levonulási idő" nem is rendelhető (Szlgyártó 1966, Kozák 1977).
