Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

308 Nagyistók Ferenc 30 Í3 m A 4. ábrán Szentes térségében 300—2500 m-es mélységben pleisztocén és felsőpliocén korú vízvezető rétegeket vizsgáltunk meg. Az összes sótartalom mélységgel növekvő tendenciáját a kőzet ellenállás arányos csökkenése követi. Azokban az esetekben tehát, amikor a karotázs vizsgálatok alapján a homokrétegek az iszapos, agyagos frakciót is tartalmazó rétegekből jól elkülöníthetők (pl. radioaktív szelvények alapján) a mért kőzetellenállásból a víz elektromos vezetőképessége számítható. A számításra az 1. ábra alapján S=f(gj^

1) jellegű kapcsolat adható meg. Természetesen a mért ellenállás értéket befolyásolja a kőzet porozitása, ill. szemcseösszetétele. A réteg transzmisszibilitása és a szemcseösszetétele, a réteg elektromos ellenállása és a szemcseösszetétele közötti empirikus, ill. elméleti jellegű összefüggések felhasználásával kerültek kidolgozásra a különböző összefüggések a szivárgási tényezőnek az elektromos ellenállásból történő számítására. Az olyan vízvezető rétegre, ahol a pórusvíz sótartalma megegyezik, Gálfi és Liebe a szivárgási tényező számítására a lg /c=2 lg £- 7,03 összefüggést javasolják. Az 1. ábránk alapján az összefüggés 700—800 [J.S vezetőképességű vízzel telített rétegeknél alkalmazható. Ettől lényegesen eltérő vízminőség esetén a mért és számított értékek alapján a konstansokat változtatni kell. A3. ábrán, ahol a jellemző ellenállás értékekhez tartozó szivárgási tényezőket ábrázoltuk az összetartozó értékek között tendencia nem ismerhető föl. Természetesen a kialakult képet erősen eltorzíthatja a viszonylag kevés adat, valamint a szivárgási tényező számításában rejlő hibalehetőség. Konkrét esetben tehát a vízvezető réteg fajlagos elektromos ellenállászelvényéből nem lehet egyértelműen a ható jellegére következtetni. Közel azonos vízkémiai összetétel esetén a szemcseösszetétel, míg közel azonos szemszerkezet esetén a vízkémiai összetétel a fő ható. A két ható közül nagyságrendileg a víz sótartalma a nagyobb súlyú, mint arra az 1. ábra is utal. A szivárgási tényező számításához tehát £

k korrekciója szükséges, ami q

w mérése, vagy egyéb úton történő meghatározása után lehetséges. A vízfúrásoknál általában alkalmazott egyéb mérésekből (természetes potenciál, természetes y radioaktivitás) a pórusvíz sótartalmára utaló kvantitatív kapcsolatot a vizsgált szelvé/»apec homok Agyag 4S4 л \n.l!!B9\ 5. ábra. A sótartalom és a porozitás hatásának szétválasztása Рис. 5. Сепарация влияний концентрации солей и пористости Fig. 5. Separation of the effects of salts content and porosity Fig. 5. La séparation des effets de la salinité et de ta porosité