Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

456 Fiedler Oszkár nagyobb méretű és a szabályelőírásoknak megfelelő radioaktív izotóp tároló aknát építettünk. Az egy alkalommal kiszállított évi kavicsmennyiséget ott tároltuk és az esetenkénti szükséges kisebb mennyiségeket onnan kivételeztük. 4.2. Nyomonkövetés A folyók által görgetve szállított hordalék mozgása nem folyamatos, a kavicsszemek rövidebb-hosszabb ideig tartó állás után egy bizonyos úthosszát tesznek meg, majd megállnak, várakoznak, újraindulnak, szakaszosan mozognak (Stelczer 1971). A szakaszos mozgás részeinek rögzítése méréstechnikai okokból nem lehetséges. Gyakorlatban a méréseket úgy végeztük, hogy meghatározott időközökben (24 vagy 6 óra) a bedobott kavicsokat felkutattuk és helyüket térképen rögzítettük, így az időegység alatt megtett utat lemérve, egyszerű számítással a kavicsszemek virtuális (látszólagos, mert nem folyamatos mozgásról van szó) haladási sebességét kaptuk. A kísérletek első éveiben a kavicsszemek mozgási tendenciájának meghatározása volt a cél, ezért nagy mennyiségű (közel 300 db) márkázott kavicsot helyeztünk a folyóba és mozgásukat 24 óránkénti észleléssel követtük. így megismertük a haladási irányukat, a szétterülés mértékét s a napok, hetek, hónapok alatt megtett úthosszakat. A nagy mennyiségű kavicsszemcse alkalmazása esetén csupán az úgynevezett kavicsmező mozgását tudtuk megfigyelni, de ezeknek a kísérleteknek alapján vált lehetővé — a későbbiek folyamán — a kavicsszemek egyedi nyomonkövetése. Az egyedi nyomonkövetés esetén három vagy hat márkázott kavicsszemet követtünk és mozgásukat hatóránkénti észleléssel — folyamatosan egy heti időtartamon át — szinte lépésről lépésre rögzíteni tudtuk. Horgonyzó dereglye , , Kwcsbedoti cs

ő ^esikedo kötél Meröhajó A méröhaji ^ haladási iránya 5. ábra. A kavics ngomonkövetése Рис. 5. Слежение за гравием Fig. ő. Tracing the path of gravel Bild 5. Verfolgung des Kieselsteins A márkázott kavicsszemek felkutatását az alábbiak szerint végeztük (5. ábra). A folyóba a tervezett kavicsbedobás pontja felett úgy 20 méterre egy erős horgonyzó dereglyét állítottunk be. A mérőhajó motorcsörlőjén levő úgynevezett ereszkedőkötél végét a horgonyzó dereglyére erősítettük, majd ezen a kötélen a kavicsbedobás pontja alá (kb. 10 m-re) ereszkedtünk és az érzékelő detektorokat tartalmazó merülőkart a mederfenékre engedtük. A parton egy vízszintesen meghatározott alapponton állt a hajó helyzetét bemérő teodolit. Kezelőjével a mérőhajóról rádióösszeköttetésben voltunk. Miután a kavicsbedobás megtörtént, az érzékelőműszert bekapcsolva vártuk a márkázott kavicsok megindulását. Ez a jelenség, az úgynevezett kezdeti szétterülés, pár óra alatt megtörtént. i