Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Görgetett hordalék mozgásának méréstechnikája 457 A következő mérési időpontban (a bedobást követő 24. vagy 6. óra) a kutatást a kavicsbedobás helyén kezdtük, majd ettől lefelé ereszkedve haladtunk. Ha a mérőhajó érzékelőműszere egy márkázott kavicsszem fölé ért, a műszer automatikusan jelzett és a hajó megállt. A márkázott kavicsokat azonosító műszerrel a kavics fajtáját meghatároztuk, továbbá a vízsebességet (a fenék felett 0,25 m-re) és vízmélységei megmértük. A parti bemérőtől rádiótelefonon a hajó helyzetét megkértük és térképen rögzítettük, majd tovább ereszkedtünk a következő márkázott kavicsig, ahol ugyanezt megismételtük. A kavicsmező végére érve az érzékelőműszert kikapcsoltuk, a motoros csörlővel a merülőkart felemeltük a víz felszíne fölé, majd az ereszkedő kötél gépi feltekerősével magát a mérőhajót a horgonyzó dereglyéhez felvontattuk. Egy menetben kb. négy méter széles sávot tudtunk átvizsgálni. A márkázott kavicsok általában szélesebb sávban terültek szét, ezért a mérőhajóval a következő menetet az előbbivel párhuzamosan, közvetlenül mellette jártuk végig. Ilyenformán több sáv végigjárásával a teljes kavicsmezőt felderítettük és a térképen mind a bejárt területet, mind a megtalált kavicsok helyzetét rögzítettük. A következő napi mérést már ennek alapján irányítottuk. Az egymást követő méréseket ugyanarra a térképre raktuk fel, s így a kavicsmező mozgása nagyon szépen kirajzolódott, Egyedi kavicsszemek (3 vagy 6 db) követésénél is hasonló módon jártunk el. így a térkép alapján az egyedi kavicsszemek mozgási tendenciáját megfigyelhettük, ami a felkutatásukhoz igen értékes támpontot nyújtott. 4.3. Kavicskiemelés A görgetett hordalék vizsgálatánál igen lényeges szempont a hordalék időegységre eső kopásának meghatározása (Stelczer 1967). Laboratóriumi berendezéssel a kopás mértékét megállapítottuk, de feltétlenül szükséges volt ezeket a mérési eredményeket a természetben mért kopásértékekkel összehasonlítani, s így helyességükről meggyőződni (Stelczer 1980, 1981). A természetbeni kísérletek végén a márkázott kavicsszemeknek a folyóból történő kiemelésére egy aránylag egyszerű kiemelő szerkezetet készítettünk. A szerkezet lényegében egy kb. 0,15x0,40 m-es nyílású, 0,004 m-es vaslemezből készült 0,20 m mély fémkeret, elöl az alsó lapon vágóéi kiképzéssel. A fémkerethez hátul csatlakozott a 0,70 m hosszú ritka szövésű de erős anyagból készült zsák. A fémkeret tetején van a mozgatását biztosító rúd befogadása és ide erősítettünk fel egy vízmentesen tokozott Geiger—Müller típusú, radioaktív sugárzást észlelő elektroncsövet, aminek vezetékét a rúd mellett hoztuk fel és egy zsebben hordozható, fülhallgatóval ellátott radioaktív sugárzást jelző műszerhez csatlakoztattuk. A márkázott kavicsok kiemelésére rendszerint késő ősszel, a kísérletek befejezése után került sor. A mérőhajóval — a nyomonkövetésnél alkalmazott módszerrel — megkerestük a márkázott kavicsot. Egy horgonycsörlővel ellátott dereglyét a mérőhajó felett lehorgonyoztunk és a horgonykötélen addig ereszkedtünk, míg a dereglye fara a talált kavics fölé ért, majd a mérőhajót lejjebb engedtük, ahol bekapcsolt érzékelőműszerrel várakozott. Erre azért volt szükség, mert kiemelés közben előfordult, hogy a keresett kavics megszökött és így ez a tény — mivel a mérőhajó detektorai jelezték — a tudomásunkra jutott. A kiemelést végző dolgozó a sugárzást jelző műszerrel a zsebében és feltett fejhallgatóval a dereglye farán állt és a kiemelő szerkezetet rúdjánál fogva függőlegesen a mederfenékre nyomta. A sebes víz elsodró erejének ellensúlyozására a kiemelő szerkezet fejétől a dereglye orrára egy kötelet erősítettünk és így biztosítottuk, hogy a rúd nagyobb fizikai erőkifejtés nélkül is függőleges maradjon. A kiemelő szerkezet fejének jobbra-balra és kissé előre és hátra történő helyezgetésével — kellő gyakorlat után — a kiemelést végző dolgozó a fejhallgatóban jelentkező hangok (a beütésszámtól függően magasabb vagy mélyebb hangszín) 8 Vízügyi Közlemények