Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Oroszlány István: A vízrerndezés feladatai Alföldünkön

A VÍZRENDEZÉS FELADATAI ALFÖLDÜNKÖN DR. OROSZLÁNY ISTVÁN

1 Hazánkban a nagytérségi vízrendezés az ezredforduló táján már nagy ütemben folyt. Alföldi adottságainknak megfelelően mindenekelőtt arról kellett gondoskodni, hogy a mély területekÄ összegyülekező, s a csekély terepesés miatt nem, vagy csak nagyon lassan lefolyó víztömegeket a természetes lefolyásokba vezessék. A töltések közé szorított folyókba való juttatásnak természetes velejárója volt, hogy a nagytérségi levezető csatornahálózatok építése mellett, az átemelés lehetőségéről is gondoskodni kellett. Akkor a feladatokat az Ár- és Belvízvédelmi Társulatok látták el. Ma ott tartunk, hogy a belvíz levezető hálózat üzemen belüli részét a mezőgazdasági nagyüzemeknek, az üzemközi hálózatot a Vízgazdálkodási Társulatoknak, a főműveket a Vízügyi Igazgatóságoknak kell fejleszteni, üzemeltetni, fenntartani. A bonyolultabbá vált szervezeti felépítettség csak jól összehangolt munkával eredményezheti a megnövekedett mezőgazdasági igények gondos kielégítését. I. A síkvidéki vízrendezés fejlődése A mezőgazdasági termelést korlátozó vizek elvezetésével kapcsolatban eddig használt lecsapolás, belvízmentesítés, belvízgazdálkodás, üzemi vízrendezés fogalmakat érdemes a fejlődés folyamatában elemezni. • A hazai vízi munkálatok kezdeti időszakában a célkitűzés az volt, hogy területeket hódítsanak el a víztől a mezőgazdasági művelés számára. Ez a beavatkozás egyértelműen a termőhelyi viszonyok javításaként értelmezhető. Megváltoztatta a lefolyásviszonyokat, „lecsapolta" a mocsaras területeket. Ma úgy neveznénk: nagytérségi hidromelioráció. Később, az új vízháztartási egyensúly beálltával, a levezető hálózat szerepe, döntően az lett, hogy a művelés alá vont teriileteket megóvja a csapadékos periódusok vízkártételeitől. Ezt a célkitűzést szolgálta a „belvízmentesítés". Majd nyilvánvalóvá vált, hogy a vizek korlátlan elvezetése (passzív vízgazdálkodás nevet is viselte) oka lehet a korábban kedvező termőhelyi tulajdonságokkal rendelkező területek vízviszonyai leromlásának. Ezért a fejlődés következő fokán bevezetett „belvízgazdálkodás" mint szabályozott vízlevezetés, a gyakorlatban azt jelentette, hogy a felszíni vizek korlátlan levezetése helyett olyan üzemeltetési rendet kívánt alkalmazni, mely figyelembe veszi az évjáratok változó hidrológiai jellemzőit. Szerepe azonban továbbra is csak az időjárás (mint véletlen tényező) káros hatásainak elhárításaként értelmezhető. Továbbra is elsősorban nagytérségi, s nem üzemi feladatként jelentkezett. 1 Dr. Oroszlány István oki. mérnök, a mezőgazdasági tudományok doktora, ny. egyetemi tanár, Agrártudományi Egyetem, Gödöllő.