Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
1. füzet - Oroszlány István: A vízrerndezés feladatai Alföldünkön
68 Oroszlány István Ma egyre gyakrabban esik szó üzemi vízrendezésről. Ez alatt azt a tevékenységet értjük, mely a termőhelyen a talaj vízháztartása módosítására (melioráció), illetve a fejlődés során annak folyamatos szabályozására törekszik. Ez utóbbi tevékenység már nem csupán kárelhárítás, ennél több, intenzív üzemi vízgazdálkodás. A termesztéstechnológia fejlődésének egyre gyorsuló mértékét és eredményességét a termésemelkedések jellemzik. Kiemelkedő szerepét azonban két, fokozatosan érvényesülő tényező egyre inkább korlátozza. Az egyik, hogy az Alföldön (síkvidékeink zömén) éghajlatunk jellemzője a kevés és szeszélyes eloszlású csapadék, a másik a kedvező termőhelyi adottságok korlátozott volta. A magas színvonalú termesztéstechnológia továbbfejlesztése, ill. alkalmazási területének kiszélesítése óhatatlanul sugallja már ma is azt a (kísérletekben igazolt) kényszertevékenységet, mely a termőhelyi vízháztartás szabályozásnak a termesztés^hnológiába építésével, és a termőhelyi adottságok beavatkozásokkal elérhető javításaval oldja fel a fejlődés korlátait. 2, Az iizemi vízrendezés jövője Sikvidékeink zömén, a növényállományok növekvő vízigényével szemben általában kevés a csapadék. Ezen, az esetek zömében (az öntözési lehetőség korlátozott volta miatt), csak a lehulló csapadék jobb hasznosításával lehet segíteni. Azt a célkitűzést, hogy lehetőleg minden csepp hasznosítható csapadékot a lehullása helyén tartsunk vissza, nem lehet elhanyagolni. Az sem kétséges, hogy a termesztéstechnológia fejlődésével a ráfordítás és a jelentkező termelési érték egyre jobban közelíti egymást, ami az eltűrhető termésingadozást (kockázatot) is csökkenti. Vagyis a csapadék maximális visszatartásával egyidőben el kell hárítani a termésingadozást kiváltó vízbő időszakok hatását, a többlet vizet el kell vezetni. Ellentmondásos feladat. Nem is oldható fel, csak a növénytermesztési téren belül. Itt kell megvalósítani a csapadék maximális visszatartást, illetőleg a termésingadozást növelő többlet víz eltávolítását. Kísérletek bizonyítják, hogy e teendő tábláról-táblára, növényenként változik. A termesztőnek magának kell megküzdenie vele, hiszen eredményei függnek ettől, ami viszont csupán a termesztéstechnológiába építéssel, a talaj vízháztartásának közvetlen — táblánként differenciált — művi szabályozásával képzelhető el. A síkvidéki vízrendezés növénytermesztést szolgáló fejlesztése távlatban csak azon az alapon várható, ha a termőhelyi adottságokat javító (meliorációs) szerepe mellett, e passzív tevékenység aktívra, a termőhelyi vízháztartás-szabályozás üzemi kényszer-feladattá válik. A növénytermesztési tér vízháztartásának szabályozása az üzemi művek üzemeltetése termesztői feladattá válva, olyan új igények megjelenésével jár, ami meghatározója a nagytérségi vízrendezés-fejlesztés távlatainak, irányának, mértékének, illetve ezen belül a növénytermesztést szolgáló feladatának. Ha a növénytermesztés érdekében szükséges teendők a fejlődéssel mindinkább a táblán, az üzemben jelentkeznek, kérdés, mikor vállalja a mezőgazdasági üzem az üzemen belüli művi vízháztartás szabályozás gondját, vagy a termések növelésének ez előtt még vannak más tartalékai is? A vízháztartás szabályozás bevezetése a fejlődés során csak sorrendi kérdés. Mielőtt a különböző szintű új igények, feladatok elemzésébe kezdenénk, vázoljuk fel magunknak a vízrendezést szolgáló létesítmények sorát, az összehangolt üzemeltetést igénylő teljes létesítmény rendszert.
