Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A folyammérnöki hivatalok története

A ;folyammérnöki hivatalok története 563 A folyammérnöki munka kialakulása szempontjából meg kell említeni a Tisza szabályozás szervezetét is. Az 1850-es években többször átszervezett, a vízügy mellett egyéb műszaki tevékenységgel is foglalkozó építési hivatalok az egységes irányítást kívánó munkát nem tudták volna ellátni. Ezért 1850-ben megszervezték a Tisza szabályozási Központi Bizottságot (Zentralkomission für die Theisregulierung), amelynek jogutódja 1856-tól a Tiszaszabályozási Felügyelőség (Theissregulierung Inspectorat) lett (Dános 1919). A munkát helyi szinten 1856-ig kerületi szekciók, 1856-tól a folyamosztályok vezették (OL. D. 258. 1850). A Tisza szabályozását irányító központi és területi szervek szoros alá-, illetve fölérendeltségi viszonyban álltak egymással, a helyi, megyei érdekek a munkát nem befolyásolták. Tevékenységükben újat jelentett a vízszabályozó társulatok felügyelete. Az állami költségvetésből és társadalmi hozzájárulásból (társulati járulékból) fedezett munka összehangolása, ami a Tisza szabályozás sikeres végrehajtásának egyik kulcskérdése volt, a vízügyi szakigazgatás egyik fő feladatává lett. A folyamosztályok a Tisza meghatározott szakaszain működtek, személyzetük 2-3 mérnökből, folyamfelügyelőkből, gyakornokokból állt (OL. D. 258. 5/1862). Az 1772—1867 közötti időszakban a folyammérnöki tevékenység egyes formái fokozatosan kialakultak. Bár a különféle feladatok végrehajtására létrehozott területi műszaki szervek hatásköre, összetétele gyakran változott, 1867-re már kirajzolódott azoknak a feladatoknak köre, amelyeket a folyók mellett dolgozó műszakiaknak végre kellett hajtani. A közigazgatás fejlődésével egyre világosabbá vált, hogy a folyószabályozási munkák helyi irányítását, a vízrajzi teendők ellátását, a hajóutak felügyeletéi, az árvízi előrejelzéssel és a társulatok ellenőrzésével együtt a külön e célra létrehozott, vízfolyásokhoz és nem a megyehatárokhoz igazodó, központi irányítás alatt álló, önálló szervezetre kell bízni. 2. A hivatalok megszervezése (1HG7—liiiílí) 1867-től 1888-ig a vízügyi munkák felsőszintű irányítása a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, a területi feladatok ellátására pedig folyammérnökségek (1871-től folyammérnöki hivatalok), jöttek létre. Munkájukat egyelőre általános szabályok nem határolták körül. Első teendőik közé tartozott a vízrajzi szolgálat ellátása, a hajóutak ellenőrzése. A társulatok felügyelete csak annyiban volt feladatuk, hogy az 1871/39. tc. értelmében kötelesek voltak jelentést tenni a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnak, ha a társulatok a minisztérium által jóváhagyott tervek végrehajtását nem kezdték meg (Corpus Juris Hungarici 1871 ). A kiegyezés után az abszolutizmuskori területi építési hivatalok jogutódjai a szintén megyénként szervezett államépítészeti hivatalok lettek. 1877-ben a megyei mérnöki állásokat megszüntették, teendőiket az államépítészeti hivatalok vették át. Ugyanakkor e hivatalok vízügyi feladataikat átadták a folyammérnököknek. A folyammérnöki és államépítészeti hivatalok egymással párhuzamosan működtek, egyik a középítészet, útépítés, másik a vízügy irányítója lett. A folyammérnöki hivatalok hatáskörét az 1879/34. tc. tovább növelte, amely a vízszabályozó és ármentesítő társulatok felügyeletét — műszaki vonatkozásokban — a folyammérnöki hivatalok hatáskörébe utalta. 14 napon belül e hivatalok terjesztették fel a minisztériumba a társulati jegyzőkönyveket, felügyeltek a társulati