Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A folyammérnöki hivatalok története

560 Dóka Klára 1. ábra. A Vág torkolata a 18. században (Hadtörténeti Levéltár) Рис. 1. Устье реки Ваг в XV

II

1-м веке. ( Военно-исторический архив) Fig. 1. Mouth of the Vág River in the 18th century (Archives of Military History) Bild. 1. Mündung des Vág-Ftusses im 18. Jahrhundert (

Aus dem Archiv für Kriegsgeschichte ) Bár a Hajózási Igazgatóság feladatát megfelelően ellátta, 1781-ben anyagi lehetőségek hiányában feloszlott (Ember 1942—45), személyzetét és munkaeszközeit az országos gazdasági főhatóság, a magyar királyi kamara vette át. 1784-től a kamara vízügyi osztálya (Departamentum Hydraulicum) irányította a vízszabályozást, amelynek szervezetében a központi személyzeten kívül 4 vidéken dolgozó folyammérnök tevékenykedett (Bendefy 1970). A folyammérnökök feladata a központi tervek végrehajtásának ellenőrzése volt. Ezek alapján irányították az építkezéseket, gondoskodtak a munkaerőről, amit a megyei törvényhatóságok biztosítottak. Figyelemmel kísérték a rájuk bízott folyószakaszokat, figyelmeztették a törvényhatóságokat az árvízveszélyre. 1788-ban a vízügyi szervezet önállósága megszűnt, és az országban különféle területeken tevékenykedő műszaki szakembereket összefogó Vízi és Építészeti Főigazgatóság (Supreina Directio in Hydraulicis et Aedilibus) vette át — egyéb feladatai mellett — a vízügyek felsőszintű irányítását is. A vidéki személyzet (kerületi mérnökök) az ország déli területein — a Bánságban, Bácskában — valamint a kassai és nyitrai kamarai igazgatóságokban oszlott meg. Bár a vidéki szervezet-