Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A folyammérnöki hivatalok története

A ;folyammérnöki hivatalok története 561 ben vízügyi gyakorlattal rendelkező mérnököket alkalmaztak (pl. Kosztka János, Sax Zakariás, Kiss József), ők is kénytelenek voltak a folyószabályozás irányítása mellett középítészeti teendőkkel, út- és hídépítéssel is foglalkozni (OL. A. 39. 1788:9147, Dóka 1977-78). A Vízi és Építészeti Főigazgatóság megalakulásával a területi műszaki igazgatóság szervezetének fejlődése lelassult. Ebben az időben szervezték meg a megyei és városi mérnöki állásokat, és a helyi feladatok ellátására egyre gyakrabban alkalmaztak mérnököket az egyes uradalmak is. A kerületi mérnökök elvileg felügyeletet gyakoroltak a megyei és uradalmi műszaki személyzet felett, azonban az irányítás legtöbb esetben formálissá vált. A megyei és uradalmi mérnökök által végzett munkák költségeit a törvényhatóságok, illetőleg az uradalmak maguk fizették, és így a munka menetébe az országos építési hatóság helyi képviselőjétől sem engedtek beleszólást. Jelentősebb vízszabályozási munkák esetében a helyi és országos érdekek összehangolását úgy oldották meg, hogy királyi biztost küldtek a területre, aki teljhatalommal rendelkezett, és támaszkodott a kerületi mérnők munkájára is. A kerületi hivatalok vízépítési tevékenysége azonban nem tudott megerősödni. A királyi biztosok — a helyi erők felhasználása mellett — gyakran kértek segítséget a Vízi és Építészeti Főigazgatóságtól egyes kérdések eldöntéséhez (OL. С. 64. 1788 — 212). A vidéki személyzet — néhány kivételtől eltekintve — а XIX. sz. első felében meginduló vízrajzi térképezések munkáiba nem kapcsolódott be. Ez a kisebb folyók esetében — pl. a Bodrognál (Dóka 1977), Rábánál (Dóka 1977 — 78, 1979) a megyei mérnökök feladata volt, a Dunánál, Tiszánál pedig e célból külön szervezetet hoztak létre (Fodor 1957). A központi szervezetnek alárendelt vidéki műszaki apparátus munkáját az ország közigazgatási rendszeréből adódó kettős irányítás nehezítette. Műszaki szempontból a Vízi és Építészeti Főigazgatóság felügyelete alatt álltak, amelynek munkáját az országos politikai főhatóság, a helytartótanács és a kamara irányította. A kerületi mérnökök egy része — státusz szempontjából — a kamarához, a másik része a helytartótanácshoz tartozott (OL. C. 64. 1824 — 44—16.). Az építkezéshez szükséges pénzt rendszerint a kamarától kapták, maga a végzett munka azonban a vármegyei törvényhatóságon keresztül a helytartótanácsot is érintette. A felvetődő problémák ellenére a kerületi hivatalokban dolgozó vízügyi személyzet az 1788 — 1848 közötti időszakban fel tudott mulatni bizonyos eredményeket. Az 1800-as évekig a Temes —

Bega mellett működő kerületi hivatal fő feladata a Bega hajózhatóvá tétele volt, amit a Temes vizének tápcsatornán történő átvezetésével oldottak meg. (A magyar vizimunkálatok 1929.) Bácskában 1793 — 1802 között épült a Ferenc-csatorna, amely a Duna mellett fekvő Bezdánt a Tisza melletti Bácsföldvárral kötötte össze. A Kiss József és Kiss Gábor tervei szerint létesített csatorna 118 km hosszú volt, és az eredeti hajóútat 227 km-rel rövidítette meg (Petrovics 1968). А XIX. sz. első felében a kerületi mérnökök száma nőtt, területi eloszlásuk azonban nem az egyes folyószakaszokhoz, hanem a kamarai kerületekhez igazodott. 1818-ban 12 vidéki szervezet volt, ezek közül azonban csak az aradi, bácskai, bánáti, horvátországi körzetben foglalkoztak — az egyéb középítészeti teendők mellett — vízügyi tevékenységgel. E területeken a Maros, Száva, Kulpa szabályozása, a Ferenc-csatorna és a Bega fenntartása volt a fő feladat (OL. С. 64. 1818 — 44 — 8). 1821-ben Pozsony, Máramaros, Nagyvárad székhellyel 3 új hivatalt szerveztek, amelyek jelentős vízügyi tevékenységet fejtettek ki (OL. С. 64. 1818-44-21, 1822-44-3). A pozsonyi hivatal feladata a Felső-Duna, Rába, Lajta, Vág, Garam megkezdett szabályozási munkáinak irányítása volt. A máramarosi megszervezését a Bodrogon és eredővizein, valamint a Krasznán és az Ecsedi-lápon kezdődő szabályozások tették szükségessé. A nagyváradi építési hivatal — a hasonló szervezetekkel szemben — a Körösöknél bekapcsolódott a vízrajzi térképezés