Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A folyammérnöki hivatalok története

A FOLYAMMÉRNÖKI HIVATALOK TÖRTÉNETE DR. DÓKA KLÁRA

1 Az államosítást megelőzően a vízügyi igazgatás területi szervei a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok voltak. A kultúrmérnöki hivatalok feladata volt a kisebb vízfolyások szabályozása, öntözési, lecsapolási, alagcsövezési munkák irányítása, a vízhasználati társulatok felügyelete. A folyammérnöki hivatalok hatásköre a jelentősebb folyókra térjedt ki. A kultúrmérnöki hivatalok a mezőgazdasági célú vízimunkákat irányították, amelyek közvetlenül szolgálták az egyes birtokosok érdekeit, míg a folyammérnöki tevékenység kezdettől fogva az országos célok szolgálatában állt. A kultúrmérnöki hivatalok mindössze 100 éves múltra tekintenek vissza, a folyammérnöki tevékenység azonban egyidős a vízszabályozások megindulásával. Ennek ellenére a múlt század végén kibontakozó vízügyi szakirodalom elsősorban a kultúrmérnöki munkákkal foglalkozott (Józsa 1902), és 1940-ben újabb összefoglalás készült a kultúrmérnökök 60 éves tevékenységéről (Trümmer—Lászlóff

y 1940). A folyammérnöki hivatalok szervezetének és munkáinak bemutatásával adós a szakirodalom. Jelen tanulmányban e hivatalok létrejöttének, funkcióik változásának bemutatására teszünk kísérletet, felvázolva azokat a szervezeti kereteket, amelyek között a folyammérnöki tevékenység megvalósult. A folyammérnöki műszaki tevékenység történetét, részleteiben Ihrig (1973) szerkesztésében megjelent átfogó tanulmány ismerteti. I. A folyammérnöki hivatalok létrejöttének előzményei A magyarországi vízügyi igazgatás első szervei a Száván és Kulpán, illetőleg a Dunán illetékes hajózási igazgatási osztályok 1772—73-ban kezdték meg működésükéi. Közvetlenül a bécsi udvarnak alárendelt szervezetek voltak, amelyeket a Magyarországon termelt gabona vízen történő szállításának elősegítésére hoztak létre (Dóka 1978). Feladatuk a hajtóutak gondozása, a vontatás feltételeinek biztosítása, a hajózás érdekében szükséges szabályozási munkák elvégzése volt. 1777ben a Dunán illetékes osztályból Hajózási Igazgatóságot szerveztek, amelynek vezetője Budán tartózkodott. Irányításával 4 külső állomás működött: Pozsonyban, Budán, Dunaföldváron és Zimonyban, amelyek alkalmazottjai a Duna meghatározott szakaszain teljesítettek szolgálatot. Ezzel kezdett kialakulni a vízügyi igazgatás külön központi és területi szervezete. (Magyar Országos Levéltár OL. A 39. 1777:3609). Az egyes állomások élére igazgatókat helyeztek, akik a melléjük rendelt műszakiakkal segítették a hajósok munkáját (1. ábra). 1 Dr. Dóka Klára oki. levéltáros, а történelemtudományok kandidátusa, a Fővárosi Levéltár (Budapest) tudományos főmunkatársa.