Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Mátrai István: A Duna-Tisza összeköttetés változatai

A Duna—Tisza összeköttetés változatai 547 esetében). Ilyen módon mintegy 300 ezer ha terület gazdasági fejlődésének meggyor­sulására lehet számítani. Az Országos Területrendezési Terv 1979. évi koncepciója szerint a nyugat—keleti fejlesztési zóna szempontjából jelentős a Cegléd—Abony— Szolnok—Törökszentmiklós vonal menti, mind a hosszú-, mind pedig a nagytáv­latban intenzíven fejlődő terület. A Duna—Tisza közötti nagyobb vízigények főként az öntözések fejlesztéséhez szükségesek. Megállapítható, hogy elsősorban a középső Budapest—szolnoki csa­tornavonal a legkedvezőbb. A csatorna közelében fekvő területeket a csatornából, az északi területeket a kiskörei rendszerből, a délieket pedig a kiskunsági rend­szerből, (tassi vízkivétel) és a csongrádi vízlépcsőből célszerű vízzel ellátni. Igen fontos a Veresegyház — Gödöllő — Kistarcsa—Maglód térség ipari és la­kossági vízellátása. Ezt az „A" változat alsó 10 millió m 3-es tározójából kiinduló rendszerből lehetne megvalósítani, amely egyúttal bizonyos tartalékul is szolgál­hatna a Budapest vízellátásában. A változatok néhány száz ha-tól több ezer ha-ig terjedő nagyságú területek kisajátítását teszik szükségessé. Az egyes változatokban előforduló földterületek értéke a készülő új genetikus talajosztályozási rendszer alapján 30—40 körüli ér­tékkel jellemezhető. Egyes változatoknál igen nagy mértékű épület, valamint ipari és mezőgazdasági üzem kisajátítására, valamint egész települések áttelepí­tésére is sor kerülne. Az ezekre vonatkozó költségbecslések csak durva tájékozta­tásnak tekinthetők. A „D" ,,E" és „F" változatnál külön problémát jelent az egyes természetvédelmi területek részbeni, vagy teljes igénybevétele. 3. A változatok ismertetése 3.1. „A" változat Az „A" változatban (3. ábra) kihasználjuk azt a kedvező adottságot, hogy a Duna-Tisza-közi vízválasztó Sződliget közelében mindössze 12 km-re van a Duná­tól. Ebben a változatban 5, egyre növekedő kapacitású (a=l; b = 5; с = 25; d = 50 és e= 100 m 3/s) alváltozat készült. Az „A/d" alváltozat 50 m 3/s maximális vízszállító képessége azonos a többi hajózható változatéval. Ebben a megoldásban 4,8 km hosszú mélyvezetésű táp­láló csatorna vezet a legkisebb dunai vízálláshoz (98,5 m) igazodva egy Sződ mellett tervezett, mintegy 10 millió m 3-es víztározóhoz (4. ábra). Itt a gáttestbe épített szivattyúteleppel felemeljük a vizet a 122 m-es szintre, majd a következő szivaty­tyútelep segítségével a 2,7 km hosszú nyomócsöveken át a vízválasztón, a 190 m-es szinten, kialakított csillapító medencébe nyomjuk a vizet. Innen kezdve gravitá­ciós a továbbvezetés 2,7 km hosszú, bukókkal kiépített csatornán, egy kisebb táro­zón, majd az 5,7 km hosszban bővítendő Némedi patakon át Galgamácsáig. A két szivattyútelep kedvező energetikai üzemmódban dolgozik, kihasználva a tározó tavak térfogatát. Az „A/c" ill. „A/e" változatok 25 ill. 100 m 3/s maximális vízmennyiség átve­zetésére alkalmasak és így jól illeszthetők a vízigény növekedéséhez. A rendszer egyes, kisebb költségű elemeit célszerű már az „A/c" ütemben az „A/d", illetőleg „A/e" ütemet is kielégítő méretekben megépíteni, míg a legköltségesebb elemeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom