Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Mátrai István: A Duna-Tisza összeköttetés változatai

548 Mátrai István (szivattyútelep, nyomócső) az igénynövekedésnek megfelelően kell előirányozni. A költségbecslésben így szerepelnek az egyes elemek. Az „A/c—A/e" változatok aránylag alacsony beruházási költsége elsősorban abból adódik, hogy igen rövid a költséges csővezeték és a víz szállítása elsősorban csatornákon és a tározón át történik. A gombai tározással kapcsolatban javasolt vízpótlás (Jolánkai 1957) költsége a többszörösét tenné ki az „A/d" változaténak, mivel annál 14 km nyomócső (részben Kispest és Pestimre területén), 3 km csatornahíd és 3,4 km alagút építésére is szükség lenne (1. ábra). Két kisebb kapacitású változat is készült. Az „A/a" változat 1 m

3/s vizet szállít a Duna és Galgamácsa között csővezetékkel. Az „A/b" változatban 4,8 km hosszú csökkentett szelvényű összekötő csatorna végén tervezett szivattyúteleptől 7 km hosszú nyomócsővezeték épülne a vízválasztóig 5 m

3/s szállítására, közbenső tározó nélkül. Az „A" változatok szerint átvezetett víz részben a Veresegyház—Gödöllő — Kistarcsa térség, a Zagyva-völgy és Jászság vízellátását, valamint a tiszai vízpótlást szolgálná a különböző igényeknek megfelelően. 3.2. „B" változat Ez a változat a víziközlekedést is lehetővé teszi az 50 m

3/s vízpótláson kívül (4. ábra). A Zagyváig nagyjából az „A" változat nyomvonalán halad, majd Jászapáti érintésével a kiskörei bögébe vezet. A csatornán 10 vízlépcső épülne 8 — 24 m között változó emelőmagassággal. Az építés igen nagy földmunka elvégzését kívánja meg, mintegy 30 km hosszban 10 m-nél mélyebb, a vízválasztón pedig 50 m mély bevágással. Ezek a nagy bevágások csak igen költséges biztosító munkákkal stabilizálhatók, ezen felül pedig a mély bevágások lesüllyesztik a környező területek talajvízszintjét, jelentős vízállási és mezőgazdasági károkat okozva. Különösen kritikus a Váchartyán—Váckisújfalu — Galgamácsa szakasz, ahol ilyen nagymértékű, helyenként 2 — 300 m szélességű csatorna megvalósítása igen költséges lenne. 3.3. „C" változat A csatorna a már részben megkezdett Dunaharaszti—Sári szakasz után Üjhartyán—Cegléd—Törtei érintésével Szolnok alatt köt be a Tiszába (5. ábra). Ez a változatok között a legrövidebb. A 91 km hosszú csatorna 9 db, 11 — 15 m között változó esésű hajózsilip építését teszi szükségessé. A 11 km hosszú gerinctartály vízszintje a 134-es szinten van. A csatorna nagyjából követi a 30-as években Kvassay Jenő által javasolt vonalat. A 25 — 71 km közötti szakaszon aszfalt burkolat van, míg a csatorna kezdeti és végső, aránylag mélyvezetésű szakaszán, ahol az üzemi vízszint közel esik az átlagos talajvízszinthez, műanyag burkolatot feltételeztünk. 3.4. „D" változat Megoldása nagyjából megfelel az 1964. évi keretterv változatnak és az 1975-ben vizsgált OMFB változatnak.