Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Horváth Lajos-Pannonhalmi Miklós-Várday Nándor: A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása

A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása 507 koncentrációkülönbség nagyobb legyen, mint a standard eltérés kétszerese. E megállapítás figyelembevétele alapján nem volt indokolt valamennyi szelvény adatainak az értékelésbe való bevonása. A kiválasztott 5 szelvényben az 1968 — 1978 közötti időszakban közel 2000 mintavételezés történt. A mérési eredmények értékelése során kb. 20 000 adatot dolgoztunk fel. Az adathalmaz feldolgozása számítógéppel történt. A minőségi adatokhoz minden esetben vízhozam (Q)—vízállás (H) görbe alapján vízhozamot is rendeltünk. 2. A vizsgálati eredmények értékelése Az eddig megjelent publikációkban (Literáthy 1975) a szerzők viszonylag rövid időszakok adatait dolgozták fel, de egyetértenek abban, hogy a vízfolyások vízminőségi problémája szorosan kapcsolódik a hidrológiai viszonyokhoz (pl. Manczak 1975). 2.1. Sóháztartás Az oldott sótartalom összetételét tekintve a Duna vize kalcium-magnézium kation és hidrokarbonát anion típusú. A sókomponensek aránya viszonylag állandó. Az átlagos ionösszetételt az I. táblázatban mutatjuk be. I. táblázat Az átlagos ionösszctétel Kationok % Na++ 9,0 K+ 1,5 Ca++ 66,0 Mg++ 23,5 Kationok összesen 100,0 Anionok % HGOi" 70,0 СГ 11,0 SOí~ 16,5 N0

3 2,5 Anionok összesen 100,0 A 160 — 370 g/m

3 (mg/l) között változó sókoncentrációt egyértelműen a vezetőképességgel is jellemezhetjük. A vízhozam, a vezetőképesség, s a koncentráció közelítő összefüggését az 1. ábra mutatja. A Duna sókoncentrációja a túlnyomórészt nagyobb koncentrációjú mellék-