Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Horváth Lajos-Pannonhalmi Miklós-Várday Nándor: A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása

508 Horváth L., Pannonhalmi M. és Várday N. 1. ábra. Vízhozam, vezetőképesség és sókoncentráció kapcsolata (rajkai szelvény) Рис. 1. Связь расхода воды с электропроводностью и концентрацией солей (створ Райка) Fig. 1. Rapport entre le débit, la conductivité et la concentration du sel ( Profil en travers á Rajka ) vízfolyások hatására a mohácsi szelvényben kb. 20—25%-kal nagyobb mint a Magyarországra történő belépéskor. A víz közepesen keménynek tekinthető, téli-őszi időszakban — kis vízhozamnál — értéke eléri a 16 nk°ot, a tavaszi-nyári időszakban pedig 8 — 0 nk°-ra csökkenhet. Ez a tendencia kismértékű növekedést mutatva jellemző az egész magyar Duna-szakaszra. A pH érték a Duna egész magyar szakaszán 7,3 — 8,4 pH között ingadozik. A vegetációs időszakban a gyengén lúgosabb kémhatás a jellemző, ami elsősorban a fotoszintetikustevékenység következménye. 2.2. Oxigénháztartás A vizek oldott oxigén koncentrációját a szervesanyag terhelésen kívül — melyet később részletesen tárgyalunk — elsősorban a biológiai folyamatok a diffúzió és a vízhőmérséklet határozza meg, egyben a vízhőmérséklet közvetve befolyásolja a vízfolyás egyéb vízminőségi mutatóit is. A Duna átlagos oldott oxigéntartalma az egész magyarországi szakaszon általában nem csökken 6 g/m

3 alá. Ez az érték a KGST minősítés szerint I. osztályú, tiszta vizekre jellemző. Lokálisan és átmenetileg azonban, pl. a budapesti agglomeráció alatt a szigetszentmiklósi kutaknál, az oldott 0

2 minimális értékei esetenként megközelítik a 4,5 g/m

3 értéket is, de a teljes elkeveredés után a dunaföldvári szelvényben már minden esetben I. osztályú értékeket mértek (Literáthy 1975). A Duna belépő határszelvényben a víz oxigéntelítettségének értékei a téli időszakban 75% alá csökkennek, mely értékek a II. osztályú, kissé szennyezett vizekre jellemző. Az évszakonkénti változás mellett jelentkezik az oldott oxigén napszakos változása is, mely átlagos viszonyok mellett nem haladja meg az 1 g/m

3 értéket, de kedvező hidrometeorológiai feltételek mellett kialakuló eutrofizációs hullám levonulásakor eléri a 3 g/m

3 értéket is (Horváth—Várday 1978). A biológiai oxigénigény (BOI

5) mely a felszíni vizek szennyezettsége és öntisztító képességére utaló — bár sokat vitatott — klasszikus paraméter, a magyar Dunaszakaszon extrém esetben sem haladja meg a 10 g/m

3 0

2 értéket. A vizsgálati szelvényekben az éves átlagértékek 4—7 g/m

3 0

2 közé esnek. A Duna szervesanyag szennyezettségének jellemzésére a dikromátos módszerrel eredeti mintából mért kémiai oxigénigény (KOI) mérési eredményeit használtuk fel. A feldolgozott KOI mérési eredmények alapján szerkesztettük meg a Duna magyarországi szakaszára a koncentráció (2. ábra), ill. a terhelés (3. ábra) éves átlagértékeinek és szórásainak időbeni változását mutató ábrákat. A vizsgált időszakban az éves átlagértékek 20 g/m

3 körül ingadoztak. A legnagyobb értékek Dunaföldvárnál 1976-ban megközelítették a 26 g/m

3-t, amely az I —II. osztályú vízminőség határának felel meg.