Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Bokányi Zoltán-Szabó Lajos-Zeigler István: Árvízvédelmi védővonal fejlesztési munkák a Duna balpartján baja és Dunapataj között

504 Bokányi Z., Szabó L. és Ziegler I. A beruházási programban a földmű tervezett technológiai arányait meg kellett változtatnunk. A kiviteli tervek készítésekor a részletes méretezések után a szakaszon zömében olyan keresztmetszeteket kellett kialakítani, amelyek átlagosan 40—60 m

2/fm nagyságban bővültek, viszonylag rövid szakaszon történt 70—80 m

2/fm nagyságú erősítés. A hidromechanizációs és szkréperes technológiával az előkészítő és befejező munkák azonos költség ráfordítást jelentettek, ezért csak ott gazdaságos a hidromechanizáció, ahol az erősítés mértéke nagyobb mint 70 m

2/fm. Növelte a költségeket az is, hogy a Duna-szakaszunkon nem lehet kotróval töltésközelből, és azzal párhuzamosan biztosítani az anyagnyerőhelyet. Foltokban, zátonyokról kell az anyagot kikotorni, ezért a legkisebb nyomási távolság is minimum 700 m volt, és ez a távolság a csőáthelyezések során csak növekedett. A beruházás keretében a földmunkákat 6 éven át végeztük. A végrehajtó földmunka üzemhez került beosztásra az irányító építésvezetőség műszaki személyzete is. A közös vezetés és érdekeltség eredménye, hogy a beruházást meghatározó földmű átépítési munkái a tervezett befejezési határidő előtt egy évvel készültek el. A hidromechanizált töltés szakaszon alkalmazott szárazkotrók jelentősen meggyorsították a töltés keresztmetszetének végleges kialakítását. Gyorsítást jelentett az is, hogy a kazetták mélyebb részein a nagyobb víztartalom miatt a dózerek csak később tudták a tereprendezést elkezdeni, a kotró itt is folyamatosan tudott dolgozni. A munka téli, fagymentes időben is végezhető volt. Előfordult olyan eset is, hogy a Master kotró holtágban rekedt munka közben, mert a főágban lecsökkent a vízszint. A holtágból folytathatták a munkát, esetenként rövid ideig (kb. 8 nap) kellett megszakítani a kotrást, mert a gép kiszívta maga alól a vizet és meg kellett várni az ismételt feltöltődést. A munka befejezésekor, szerencsére emelkedő vízállásnál a gép átvágással visszajutott a főmederbe. Azokon az új töltésszakaszokon, ahol hidromechanizációval történt az erősítés, több helyen nem volt elegendő a régi töltésről letolt humusz mennyisége az új rézsűk leterítésére. A közelben nem tudtunk humuszt biztosítani, ezért kísérletképpen egyes szakaszokon vékony rétegben tőzeget terítettünk és műtrágyáztunk. Érsekcsanád térségében egy rövid szakaszon a Verdyol—Hydrosa eljárást is kipróbáljuk. Az alkalmazásra kerülő anyag összetétele: — Verdyol Complex hatóanyag (14 g/m

2), - mulch (150 g/m

2), — nitrogén — kálium —foszfor műtrágyakeverék, - víz (i,5-2,0 l/m

2). A hatóanyag szabadalmi oltalom alatt álló keverék, amely tengeri algából nyert fehérjéből (nátrium alginát) és kb. 60 féle nyomelemből áll. A rézsűképzés során a felület pontos kialakítására törekedtünk, ezzel elkerülhető volt, hogy az egyenetlenségek kitöltésére többlet humuszt építsünk be. IRODALOM Galli L.: Az árvízvédelmi földműveinek állékonysági vizsgálata. OVH. 1976. Budapest. Hajós B.— Bölcskei L. : A Rába folyó töltéserősítése. Vízügyi Közlemények, 1977/2. Budapest. Hernádi! A.: Töltéserősítési munkák Margitta-sziget

en. Vízügyi Közlemények, 1969/1. Budapest. Ihrig П.: A dunai árvízvédelmi gátak megerősítésének kérdéséi. Vízügyi Közlemények 1966. évi különkiadása, Budapest. OVH: Vízgazdálkodási Szabályzat. Budapest, 1973. OVH: Árvízvédekezés! kézikönyv. Budapest, 1974.