Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Ismertetések 479 Az atlasz összeállításával a Vízügyi Szolgálat olyan anyagot kapott, melynek alapján elvégezhető a Tisza általános szabályozási tervének elkészítése a korszerű folyószabályozási módszerek és lehetőségek alapján. Már a helyszíni mérésekkel egyidőben elkezdődött a VITUKI Vízrajzi Intézetében az ,,Alapadatok és alapelvek a Tisza magyarországi szakasza általános szabályozási tervéhez" című téma kidolgozása. Ehhez túlnyomóan a vízrajzi felvétel adatait használták fel. így az 1976 —78-ban felmért 592 meder- és 197 völgyszelvény adatait számítógépre vitték és az összes számítógépes feldolgozás alapját ez az adatrendszer szolgáltatta. A munka mellékleteként pedig az 1:25 000 méretarányú vízrajzi térképszelvényekre elkészítették a teljes magyarországi folyószakasz vonaltervét. Az átvágások tervezéséhez az 1:10 000 méretarányú térképsorozatot használták. Az 1980-ban már el is készült koncepcióterv és a Tisza Vízrajzi Atlasza alapján megvalósítható a folyószabályozás közeljövőjének legjelentősebb feladata, a Tisza új, a megváltozott viszonyokat szem előtt tartó általános szabályozási tervének elkészítése, mely megbízható alapanyag, egységes elvek és módszerek felhasználásával kijelöli az elkövetkezendő mintegy két évtized vízépítési feladatait. „A MELIORÁCIÓ FOGALMA ÉS RENDSZERE" KEREKASZTAL VITA Ismerteti: SZINAY MIKLÓS A Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Agrártudományi Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület rendezésében meghívott résztvevőkkel 1980. december 4-én a meliorációról kerekasztal vitát tartottak. A bevezető előadást tartotta és a vitát vezette dr. Petrasovits Imre tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság társelnöke. A mezőgazdasági termelésnek — elsődlegesen a növénytermesztésnek — természeti alapja az az anyag, energia és feltétel rendszer, amelyet egyre általánosabban a mezőgazdaság természeti erőforrásának nevezünk. Á légkör, a földfelszín, a talajnedvesség zónája, a talajvíz helyzete és a hidrológiai ciklus szabja meg a mezőgazdasági termelés lehetőségeit és egyben korlátait. Ezek a természeti lehetőségek és korlátok jelentik az adott terület erőforrásrendszerének teljesítőképességét, valamilyen növényfaj termesztésében kifejezhető társadalmi értékét. Ez a nap mint nap megújulni képes erőforrásrendszer az emberiség biológiai létében hosszú távon is nélkülözhetetlen, ugyanakkor azonban részben helyenként el is pusztítható. Ezért fogalmazódik meg új követelményként, hogy az említett erőforrások kihasználása helyett a velük való ésszerű gazdálkodásra van szükség. Ez a társadalmi tevékenység magában foglalja azok minél teljesebb feltárását, korszerű ágazati és területi nyilvántartását — a föld és víz ésszerű használatát — a környezeti hatások szabályozását, a pozitív hatások fejlesztését és előrejelzését. A melioráció most kezd széleskörűen és komplexen beépülni mezőgazdasági üzemeink gazdálkodásába és vízrendszereink fejlesztésébe. Szükségszerű természeti és társadalmi folyamatról van szó. Ennek objektív oka a mezőgazdasági termeléssel szemben megnövekedett társadalmi igény. Másrészt a mezőgazdasági magas termések érdekében alkalmazott vegyszerek okozta mellékhatás a termőtalajban és a vizeinkben, valamint a gépesítés okozta talajszerkezet-romlás sem elhanyagolható. Ezek indokolják a természeti erőforrások viszonylagos megőrzését, fenntartását, védelmét szolgáló környezetvédelmet és tájfejlesztést, valamint társadalmi használati értékét növelő melioráció szükségességét. A környezetvédelem és tájfejlesztés rendszerint együttesen jelentkezik és a környezetszabályozás folyamatában, valamint a természet és a tudatos emberi beavatkozás kölcsönhatásában valósul meg. Érthető, hogy a szakemberek széles körében még nem alakulhatott ki a melioráció korszerűbb és a korábbinál teljesebb szemlélete és megítélése. Ez a vita során is észrevehető volt a felszólalásokban. A fogalmak áttekintése, szükség szerinti átértékelése vagy újrafogalmazása, az egységesebb és előrelátóbb cselekvés alapja. Ez mind a táblás melioráció és a térségi melioráció, mind a mezőgazdasági üzemek gazdasági gyakorlatának és ezek vízháztartási hatásának, de magának a korszerűbb kutatásnak is előfeltétele.