Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

480 Szinay Miklós: A melioráció fogalma és rendszere A melioráció komplexitása a melioráció egyes tagjainak (elemeinek) leghatékonyabb kombinációját jelenti. Egy olyan rendszert fejez ki, amelyben a meliorációs elemek számának növelése mindaddig indokolt, amíg az hozzájárul a termés mennyiségének, minőségének, a termés biztonságának fokozásához (biológiai és agrotechnikai károk csökkentéséhez), a fajlagos termelési költségek csökkentéséhez, valamint a környezetvédelemhez és tájfejlesztéshez. A komplexitás ökonómiai megközelítését élesen vitatták a szakemberek. Az ökonómiai szemlélet hibája a természeti kincs — termőtalaj, víz és levegő — védelmének, megőrzésének kizárólag közgazdasági alapon való megközelítése. Mégis szükséges áttekinteni a melioráció komplexitásának megközelítő elvi rendszerét. Ez az elvi rendszer írásbeli vitaalapot szolgáltat a fogalom és összefüggések vitatásához és polarizálódásmentes, egységes értelmezésének végleges kialakításához. A teljes melioráció elvi rendszere 1. A légköri melioráció-alrendszer főbb feladatai Fagykárelhárítás vagy -mérséklés. Jégkárelhárítás vagy -mérséklés. Levegő javítás. Légköriaszály-elhárítás vagy -mérséklés. Szélhatás-elhárítás vagy -mérséklés. 2. A földfelszíni melioráció-alrendszer főbb feladatai Területrendezés. Tereprendezés. Homokjavítás. Kémiai talajjavítás. Fizikai talajjavítás. Biológiai talajjavítás. Erózió elleni védelem. Bekultiváció. 3. Hidromelioráció alrendszerének főbb feladatai Vízrendezés (felületi és különböző feladatú talajcsövezések). Légköri és talaj aszály miatti öntözés. Sókilúgozó öntözés. Vízminőség-javítás. Vízi tájrendezés és fejlesztés. A vitában a melioráció fogalmát és rendszerét a megjelent mintegy 110 szakértő 12 változatban fogalmazta meg az elhangzott 31 felszólalás és válasz alapján. A felszólalások egy részénél két szempont keveredett: a) Az alépítmény (eszközök) és a felépítmény (célok) az esetek jelentős részében nem volt egyértelműen elhatárolt. Emiatt a vitában felszólalók alapképzettségükből, vagy tevékenységi körükből következő elsődlegességet kívántak bizonyítani. b) Az oktatók, kutatók, tervezők és hatósági szakértők felszólalásában a melioráció jelenlegi dinamikus változásában három megközelítési mód keveredett: — reális melioráció (közgazdaságilag és szociálpolitikailag lehatárolt), — racionális melioráció (megfelelő mennyiségű és minőségű paraméterekkel tervezett és végrehajtott, közgazdaságilag és jogilag egységesen szemlélt tevékenység), — elméleti melioráció. A felszólalók javaslatai alapján igényként fogalmazódott meg az erdészeti melioráció. A tájrendezést és -fejlesztést a felszólalók a melioráció részeként kezelték. A légköri és a talajaszály miatti öntözést nem tekintették a melioráció részeként, de a sókilúgozó öntözést a melioráció elemének tekintették. Az építő vita elősegítette az egységes álláspont felé való közeledést, bár azt nem fogalmazták meg. Minden jelenlevő egyetértett abban, hogy a melioráció elemei közül elsődleges: a) területrendezés (táblák, utak), vízrendezés és azok tájba és víz-