Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Benedek Pál: Lebegőanyaghoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

34 Benedek Pál II. táblázat Anyagáramok csúcsértékének változása csapadék hatására egyesített rendszerű gyűjtőcsatornában Szennyezőanyagok Szárazidei csúcsérték Csapadékos idei csúcsérték Szennyezőanyagok [g/s] KOI 8 600 92 000 Lebegőanyag 5 200 70 000 CCI4 extrakt 1 000 5 300 Hg 0,03 0,8 Pb 0,2 73 Cr 6 660 a II. táblázat mutatja. Látható, hogy a csapadékos időben az anyagáram-csúcsérték általában egy nagyságrenddel meghaladja a szárazidei csúcsot. A vizsgálatok egyik további érdekes tapasztalata az volt, hogy az egyes szenynyezés paramétereknek a lebegőanyagra vonatkoztatott korrelációs tényezője a száraz időszak 0,37—0,67-ról 0,64—0,92 értékre növekedett. Tehát a lefolyó csapadékvíz által okozott többletszennyezés jelentős része lebegőanyag formájában, illetve a szilárd részecskékhez kötődve éri a befogadót. Ez a jelenség különösen a króm és az ólom esetében volt szembetűnő, ami valószínűleg a már említett feldúsul ás következménye ( Botond 1977). Röviden összefoglalva a tapasztalatokat, a nehézfémek döntő része a csatornaiszapban halmozódik fel, és csapadék idején rövid idő (10—15 perc) alatt mosódik le. Л csatornahálózatban az oldott fémek legnagyobb része már átmegy szilárd fázisba, mivel a folyamatnak kedvez a városi szennyvíz gyengén lúgos pH-j a, éppen ezért a csapadékvizet vagy egyesített rendszerű csatornákban érkező szennyvizet nem lenne szabad csúcs víz-belározás (ülepítés) nélkül a befogadóba ereszteni. A folyóvízben a természetes hordaléktól eltérő idegen lebegőanyag felboríthatja a víz ökológiai egyensúlyát. Teheti ezt azáltal is, hogy az egyébként ártalmatlan hordalék a fenékre ülepedve megszünteti az ökoszisztéma egyes alkotóelemeinek táplálkozási vagy szaporodási feltételeit. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szerves üledék anaerob bomlásnak indul a fenékiszapban és ennek hatására nemcsak kénhidrogén, metán, ammónia keletkezik, hanem az előzőleg szilárdfázisban „eltemetett" fémek visszaoldódnak (Literáthy—Pintér 1979). Mindez súlyos gondot okozhat a partiszűrésű kutakból történő víznyerésnél. Ha az üledék toxikus anyagokat tartalmaz, a vízi ökoszisztéma átalakul, toxicitási és szaprobitási indexei eltolódnak, végül az egész vízélet megszűnik. A vízi tápláléklánc még akkor is veszélyes akkumuláció színhelye, ha egyébként a mérgező vegyület anyagmérlegében az élővilág szerepe elhanyagolható. A lebegőanyag szemcseméretének eloszlása nagyban befolyásolja annak vízminőségi jelentőségét. Általában feltételezik, hogy a legfinomabb szemcseméretű anyag tartalmazza a legtöbb szennyeződést, mert annak a legnagyobb az adszorpciós kapacitása. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy a 100 mikron feletti szerves detritusz, éppen úgy adszorbeálja a mikroszennyezőket, mint az egy mikron alatti