Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

450 Fiedler Oszkár vetni. A kopás mértékének meghatározása érdekében pedig egy bizonyos út megtétele, ill. idő eltelte után a kiemelés és azonosítás lehetőségét kellett biztosítani. A 15 évig tartó kísérletsorozat során — a hordalékmozgás kutatását szolgáló — teljesen új méréstechnológiát fejlesztettünk ki, melyet az alábbiakban mutatunk be. I. A kavicsok megjelölése A görgetett hordaléknak a vizsgálatra kijelölt szemcséit a nyomonkövetés biztosítására radioaktív anyaggal sugárzóvá kell tenni. A megjelölésre többféle lehetőség kínálkozik (Jafjry— Hours 1959, Stelczer 1977). Legegyszerűbb lenne, ha magát a kavics anyagát tennénk sugárzóvá. Ez elvileg megoldható, azonban nagyobb mennyiségű kavics atomreaktorban történő aktiválása az atomreaktor szűk térkapacitása miatt nem lehetséges (Goldberg— Inman 1955). Másik megoldás a folyékony sugárzó anyaggal történő felületi aktiválás (Gilbert 1955). Ennek az eljárásnak több hátránya van; egyrészt magának a bevonatnak a felhordása nehézkes, másrészt a bevonat megváltoztatja a kavicsok felületi érdességét és így a súrlódási együtthatót. Továbbá kísérlet közben a kopás hatására leváló sugárzó részecskék azon felül, hogy a vízfolyást szennyezik, magát az észlelést is erősen zavarják. Ilyenkor ugyanis az egyes kavicsszemek aktivitásának csökkenését - ami egyébként időben pontosan lezajló folyamat — előre nem lehet figyelembe venni, az teljesen véletlen jellegű változást mutatna. Megvizsgáltuk az úgynevezett mükavics előállításának lehetőségét is. A homokmozgás tanulmányozásánál helyettesítő anyagként üvegőrleményt alkalmaztak (Hydraulics Research Station 1956). Másik lehetőség az ioncserélő anyag (zeolit) alkalmazása (Ariman — Santema—Svasek 1968). A helyettesítő mesterséges anyagok fizikai jellemzőinek (keménység, fajsúly, felületi érdesség, alaki tényező) pontosan meg kell egyeznie a természetes kavicsokkal. Egyebek mellett az alaki tényező problémája volt az, amiért ezt az eljárást el kellett vetni. A vizsgálatoknál — jóllehet — igyekeztünk közel azonos alaki tényezőjű kavicsokat alkalmazni, az eltérések mégis számottevőek és a műkavicsokat úgy legyártani, hogy azoknak alaki tényezőjük egy meghatározott intervallumban változzon, csak igen költséges és munkaigényes eljárással történhet. Végezetül a természetes kavicsok kifúrása és megjelölése (márkázása) mellett döntöttünk. Ez a módszer elsősorban nagy szemű kavicsok márkázására alkalmas (Kidson — Smith—Steers 1956, Forest—Jafjry 1958). A természetbeni vizsgálatokat általában három különböző szemnagyságú hordalékfrakcióval végeztük (Stelczer, 1968). A felhasznált három kategóriába tartozó (kis, közepes és nagy) hordalékszemek átlagos szemátmérőjét a folyó vizsgált szakaszán levonuló görgetett hordalék szemösszetételi görbéjének három jellemző szakasza határozta meg. Ezen belül a kavics anyagát tekintve, négyféle — eruptív mállott, üledékes, meLamorf és kvarc — anyagú kavicsol, alkalmaztunk. Volt olyan kísérlet is, amikor a bárom frakción beiül csupán az alaki tényező szerint válogattuk a kavicsokat. A megfelelő szempontok szerint kiválogatott kavicsszemeknek (egy-egy kísérletnél közel 300 darab) átmérőjét a három főirányban igen gondosan megmértük, majd a kavicsszemeket sorszámmal láttuk el. Ezután következett a sugárzó anyag befogadására szolgáló furat elkészítése. A kavicsszeinet egy megfelelő tokmányba beszorítottuk, az asztali fúrógép fejébe a szükséges furatátmérőnek megfelelő vastagságú vörösréz csövet fogtunk be, majd a kavi-