Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az elektromos fajlagos ellenállás és a szivárgási tényező 439 A fenti számszerű összefüggések az SI rendszerben érvényesek azaz ha [kl = m-S"

1 és [g] = ß-m. A felsorolt összefüggések empirikusak, abban az értelemben, hogy olyan k, g párokból álló értékcsoport kiegyenlítéséből származnak amelyben az egyes k, g párok mindkét eleme ugyanazon kőzetben végzett k, illetve g mérésből származik. Mivel ilyen értékcsoportok kiegyenlítése igeri változatos k—g függvényekkel történik, eltérőek a k—g kapcsolatok is. Ezek érvényességi tartománya aszerint változik, hogy a kiegyenlítésnél felhasznált k, g értékpárok mekkora k, illetve q tartományt töltöttek be. Néhány, a g fajlagos kőzetellenállást nyilvánvalóan módosító ható kiküszöbölésére, így elsősorban a pórusvíz fajlagos ellenállása változásának figyelembevételére, szokásos a g érték helyett viszonyított értekeket használni. Ilyen elsősorban a már ismertetett formatényező (F), amelyet a (2), (5), (6) és (7) öszszefüggések szerzői alkalmaztak, azután egy minimális fajlagos ellenállás értéktől való eltérés, mint például az agyagvonaltól való eltérés az (í) és (8) esetben, továbbá az előbb említett eltérés viszonyítása egy maximális eltéréshez, mint az (1) esetben. Ha a vizsgált kőzeteknél a pórusvíz fajlagos ellenállása azonos, akkor a k, g és k, F párok egyaránt használhatók, amint ez pl. a (7) összefüggés megállapításánál is történt. Az (1 ) — (3) összefüggés, amint ez az 1. ábrán látható, kis effektív porozitású és kis szivárgási tényezőjű kőzetekre (vízvezetőket elválasztó rétegekre, kevéssé permeábilis homokkövekre) vonatkozik. A vizsgálatunk tárgyát képező törmelékes vízadókra ezek nyilván nem extrapolálhatók. A törmelékes vízadókra érvényes (4) —(7) összefüggés közül az első három azt a tapasztalatot fejezi ki, hogy a g fajlagos kőzetellenállás az n porozitással és а к szivárgási tényezővel monoton nő, míg a (7) ezzel ellentétes tendenciájú. E látszólagos ellentmondásra magyarázat adódik, lia a (7) és (fi) összefüggés megállapításánál használt gondolatmenetet megvizsgáljuk. A (fi) összefüggéshez Jones úgy jut el, hogy első lépésben az F formációtényezői korrelálja a JK hatékony szemátmérővel, majd ez utóbbit а к szivárgási tényezővel, végül e kettő alapján A-t F-fel, illetve A-t g-val. A (7) alatti megállapításához lleigold feltételezi, hogy а к szivárgási tényező a porozitással ugyanúgy l'ügg össze, mint az F formációtényező a porozitással, és így a porozitás közvetítésével jut az Archie-összefüggéshez hasonló k-a'-g

m' alakú k—g kapcsolathoz. A különbség a két logikus gondolatmenet között a g fajlagos ellenállást meghatározó tényezők felfogásában van. Jones szerint a g-t dominánsan a Dw val jellemzett szemszerkezet határozza meg és a többi, pl. a porozitás csak kissé módosítja, míg Heigold a porozitást fogadja el elsődleges hatónak, és a szemszerkezetet másodlagosnak tekinti. A (6) összefüggés tehát olyan kőzetekre alkalmazható, amelyeknél a fajlagos ellenállást (az elektromos áram vezetését) elsősorban a szemszerkezet határozza meg, a (7) alatti kapcsolat pedig olyan esetekre, amikor az áramvezetést elsősorban a hézagtérfogat nagysága dönti el. Ha a kőzeteket az áramvezetés előbb vázolt jellege szerint tipizáljuk, akkor mondhatjuk, hogy a felsorolt k-g összefüggések bármelyike bármelyik kőzettípusra alkalmazható ugyan, de ha a domináns ható megválasztása nem megfelelő, akkor az alkalmazhatóság tartománya igen szűk: a k-g kapcsolatban szereplő „állandók" maguk is nagy mértékben változnak a kőzet típusától függően. Ez történik a (7) összefüggés esetében is, ahol a porozitásnak, mint domináns hatónak alkalmazása miatt a felhasználható k, g párok olyan szűk tartományt töltenek be, hogy az elkerülhetetlen mérési hibák miatt a kiegyenlítésük már eleve kétséges.