Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
440 Gálfi J. és Liebe P. A törmelékes vízadó kőzetekre alkalmazható к-о összefüggés megállapítása érdekében tehát az áramvezetés jellegét kell meghatározni ezekben a kőzetekben. 2. A fajlagos ellenállás és a fajlagos felület kapcsolata törmelékes kőzetekben Az előzőkben részletezett problémákat megoldja, ha feltételezzük, hogy édesvízzel telített szemcsés üledékekben az elektromos áram vezetése nem a szemcsék közötti térben történik egyenletes sűrűséggel, hanem zömmel a szemcsék felületén, ahol az ionsűrűség lényegesen nagyobb, mint a szabad vízben ( Keller 1966). Ebből a feltevésből következik, hogy a törmelékes kőzetek fajlagos ellenállása annál nagyobb, minél kisebb a kőzetben a térfogategységre jutó szemcsefelület, azaz a fajlagos ellenállás fordítva arányos a fajlagos felülettel (0): Q=b01 (9) ahol 0 a gömb alakú szemcsék halmazára értelmezve n 4(D/2) 2n 6 (4/3).(В/2у.п/(1-п ) = П ( 1,?) (10 ) A számlálóban egy gömb-szemcse felülete, a nevezőben egy szemcsére jutó hézagtérfogat szerepel, amint ez 0 meghatározásának megfelelő. Legyen az elektromosságot vezető vízréteg (film) vastagsága ô, fajlagos ellenállása q v és tételezzük fel, hogy a szabad víz ellenállása nagyságrenddel nagyobb, mint a vízfilmé, akkor, mivel a kőzetváz igen nagy ellenállású : Pv 6\'D h'^e /114 ahol T c a vízfilm-hálózat elrendezésétől függő állandó, amelynek értéke 1, ha a vezető vízfilmet az áram irányában elrendezett párhuzamos sík lemezdarabokból összerakva gondoljuk. Ez az ideális eset nem közelíti eléggé a tényeleges helyzetet. Derékszögű térhálót tételezve fel, T e értéke 1,44—2,0 között változhat, az áram irányától függően. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a szemcsefelületen levő vízfilmet olyan ô vastagságú, egymáshoz kapcsolódó és rendszertelen eloszlású q v fajlagos ellenállású lemezdarabokból gondoljuk felépítve, amelyek teljes felülete a vízfilm felületét adja. Ebben az esetben ugyanis a szabad víz és a kőzetváz viszonylag nagy ellenállása miatt olyan rés-modellhez jutottunk, amelynek rései rendszertelen eloszlásúak, a réseket q v fajlagos ellenállású víz tölti ki és a rés-porozitás, azaz a térfogategységben levő hézagtérfogat О-à. Erre a modellre Parkhomenko (1967) szerint : g=l,5- g v/rés-hézagtérfogat = 1,5 • q v/0 • ô (12) amiből a (11) kifejezés adódik T e = 1,5 értékkel.
