Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete és alkalmazása a térségi vízgazdálkodásban

400 Dávid László tása stb. tekintetében). Ezek hatása azonban a vízgazdálkodás folyamatainak mind jobban megfelelő mutatók kialakításával, vízgyűjtőfejlesztési tapasztalatokon is egyre jobban nyugvó gondos mérlegeléssel jelentősen csökkenthető. Ugyanakkor, ha egy mutatórendszert felállítottunk és hosszabb időn keresztül aszerint értékeljük a vízgyűjtőfejlesztést, akkor — amint azt a fenti elemzés is mutatja — a változások mérhetők, értékelhetők és a tendenciák jelezhetők, nyilvánvalóan mindig a kiválasztott értékelési rendszer keretein belül. A fentiekben ezért elsősorban a jellemzésben rejlő értékelési, elemzési lehetőségekre kívántuk felhívni a figyelmet, amelyek egyben elősegítik a vízgyűjtőfejlesztés folyamatelméletének alkalmazását a gyakorlatban. fi. A vízgyűjtőfejlődés jellemzőinek alkalmazási lehetőségei a térségi vízgazdálkodásban A vízgyűjtőfejlesztés vázolt folyamatelmélete alapján, figyelembe véve a bemutatott matematikai modellt és annak hazai alkalmazását, lényegében minden kisebb vagy nagyobb térségi vízgazdálkodási területegységre meghatározható a terület sajátosságainak, illetve a vizsgálandó feladatnak megfelelő mutatórendszer. Segítségével a kérdéses területegységen a vízgyüjtó'jejlesztési folyamat jellemezhető, a jelenlegi fejlődési szint és a várható fejlődés elemezhető, értékelhető, hasonlóan az előző fejezetben mondottakhoz. A továbbiakban ezen értékelési-jellemzési rendszer meglétét feltételezve, megkíséreljük ennek néhány hasznosítási lehetőségét vázolni. A területi vízgazdálkodás irányításával kapcsolatos vízgazdálkodási döntések előkészítését, meghozatalát a vízgyűjtőfejlesztés folyamatába illeszkedően célszerű végezni. A vízgazdálkodás feladatait a mindenkori fejlettségi szinttel és a várható fejlődéssel összefüggésben kívánatos értékelni, illetve kijelölni, figyelembe véve a vízgazdálkodási döntéseknek a saját közvetlen hatásán túli, térségi szerepét, hatását is, amely a vízgyűjtőfejlesztés során a vízgazdálkodási színvonaltól és a döntés érvényességi élettartamától függően változik. Más szóval a döntések meghozatalánál kívánatos figyelembe venni az érvényességi élettartam során a vízgyűjtőfejlesztési folyamatjellemzőinek várható fejlődéséből, változásaiból származó hatásokat is. Például valamely nagy mű létesítésére irányuló — nyilvánvalóan több évtizedes érvényességi élettartamú — döntés esetén, nemcsak a létesítéskori körülményeket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a létesítmény hogyan fogja befolyásolni a vízgyűjtőfejlődést, illetve a vízgyűjtőfejlődés hogyan fog visszahatni a létesítményre. Ez szemléletesen érzékeltethető egy folyami vízerőmű tervezésénél. Ha a vízgyűjtőfejlesztés alacsony szintjén létesül a mű, akkor kiépül valamely, a létesítéskor gazdaságos természetes vízhozamra. Ha a felette levő vízgyűjtő gyorsan fejlődik, a lefolyási viszonyok gyorsan, gyökeresen megváltozhatnak, a kiépítési vízhozam tartóssága a tervezetthez képest kedvezőtlenül változhat és ez visszahat a vízenergiatermelésre. Hasonló megfontolások tehetők például a vízminőségváltozással összefüggésben is. Ezek a változások a mutatórendszer segítségével szimulálhatók. A vízgyüjtőfejlődési folyamat jellemzőinek figyelembevételével fokozható a területi vízgazdálkodási döntéseink társadalmi-gazdasági hatékonysága, a jelen és a jövő összehangolt szolgálata. Valamely térség vízgyűjtőfejlődési jellemzőinek ismerete adhat alapot a terüle-