Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete és alkalmazása a térségi vízgazdálkodásban

A vízgyűjtöfejlesztés folyamatelmélete 401 ti vízgazdálkodási koordináció követelményeinek, feltételeinek és a lehetőségeinek feltárásához, kimunkálásához és ellenőrzéséhez is. Alacsonyabb fejlődési szinten a koordináció lényegesen lazább lehet, mint magasabb szinten. Például jelenleg a 8., 11. és 12. TVK területegységeken a területi vízgazdálkodási koordinációba sokkal szorosabban kell bevonni az egyes szakágazati döntéselőkészítőket, döntéshozókat, mint a 2. TVK egységben. A koordináció eljárásrendjét egy-egy ötéves terv időszakára például a vízgyűjtőfejlesztés szintjétől és struktúrájától függően lehet kidolgozni. A gazdasági tervezés keretében javasolható magának a vízgyűjtőfejlődésnek a tervezése is, amely alapul szolgálhat az egyes szaktevékenységek arányos fejlesztési követelményeinek, a fejlesztési súlypontoknak pontosabb kijelöléséhez. A térségi vízgazdálkodás hidroökonómiai elemzéseinek is egyik kiindulópontja lehet a vízgyűjtőfejlesztés színvonala és változása. Magyarország tekintetében például — az 5. ábra alapján — várható, hogy az ország vízgyűjtőfejlettsége 1980. végére eléri a 2000 pontot. AVI. ötéves terv végére a 2100—2150 pont körüli szint elérése irányozható elő. Ennek és a már említett fő csoportok közötti arányossági követelmény alapján tervezhetők a fő csoportok és azok elemei. Majd ez utóbbiak tervezett szintnövekedéseihez szükséges beruházási, fenntartási, üzemeltetési eszközök, létszám követelmények ipari háttér vonzatok stb. így értékelhetők, még indokoltabbá tehetők az éves tervezés során a VI. ötéves tervre kialakult elgondolások is. Ugyanakkor a vízgyűjtőfejlődés szintnövekedéseivel értékelhető az egyes tervidőszakokban felhasznált anyagi eszközök és más erőforrások ágazati és népgazdasági szintű hatékongsága. Például a III. ötéves terv időszakában (1965—1970) elért 220 pontos fejlődéshez 20,4 milliárd Ft beruházást, míg a IV. ötéves terv időszakában (1971 — 1975) között elért 150 pontos fejlődéshez 31,5 milliárd Ft beruházást használt fel folyóáron a vízügyi ágazat. Természetesen a közvetlen összehasonlítás megtévesztő, hiszen az inflálódás mellett a vízgyűjtőfejlődés során fokozatosan az egyre drágább vízgazdálkodási megoldásokhoz kell nyúlni, de az elemzésekhez kiindulásként mindenképpen támpontul szolgálhat. A vízgyűjtőfejlesztés színvonalának figyelembevétele a térségi vízgazdálkodás műszaki tervezési-fejlesztési feladatainak megoldásában hozzásegít a több célú művek létesítési döntéseinek jobb megalapozásához, az eltérő szakértői vélemények objektívebb mérlegeléséhez, a szakágazati fejlesztések összehangolásához, integrálásához, a nemzetközi vízgyűjtőkön folyó együttműködés eredményességének fokozásához. Magasabb fejlettségi szinten egyre nagyobb szükség van a több célú, komplex vízgazdálkodási megoldásokra. Szemléletesen jelzi ezt, hogy a több célú, nyersvízszállító vízgazdálkodási rendszerek, több célú tározók a ma legmagasabb szintű TVK egységeken (6., 8., 11.) találhatók (Keleti-, Nyugati-, Jászsági-, Nagykunsági-főcsatorna, Komra-völgyi vízátvezetés, budapesti komplex vízgazdálkodási rendszer stb.). Az eddigi ismeretek alapján úgy becsülhető, hogy 40%-os vízgyűjtőfejlesztési szint elérése után már alapvetően több célú létesítményeket, regionális nyersvízszállító, -elosztó, -tározó rendszereket célszerű előirányozni. Ugyanakkor itt már hangsúlyozottan alkalmazni kell a vízigényszabályozás módszereit is. Alacsonyabb fejlődési szinteken az egycélú, egyedi megoldások még hosszabb ideig kielégítőek lehetnek. A 40% feletti fejlettségi szintű területeken már igen nagy figyelmet kell fordítani az egyes szakágazati fejlesztési elgondolásoknak az illesztésére a víz-