Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete és alkalmazása a térségi vízgazdálkodásban

A vízgyűjtöfejlesztés folyamatelmélete 389 fontosságú. Ennek hossza azonban változhat, hiszen függ a vízgyűjtő kiterjedésétől, természeti viszonyaitól és a társadalmi-gazdasági fejlődés feltételeitől. Néhány évtizedtől, akár néhány évszázadig is terjedhet. Arid vidékeken rövidebi) lehet a második időszak, sőt előfordulhat, hogy egyes elemek esetén már a második időszakban a harmadik időszak jellemzői dominálnak, pl. a nagyon erős vízigény-szabályozás vagy a közel teljes lefolyás-szabályozás. A Tisza vízgyűjtőjén (156 000 kmÄ a vízgyűjtőfejlesztés mintegy 140 éve kezdődött és ma a II. időszakban van. Várhatóan a jövő század közepén éri el a III. időszakot. A Salt folyó vízgyűjtője (32 000 km

2 — Arizona, USA) mintegy 50 év alatt érte el a III. időszakot. Ha a társadalmi-gazdasági fejlődés erős ütemű, úgy a II. időszakon belül közepesen és a magasan fejlett részidőszakok eléréséhez szükséges időtartam csökken. Ez állapítható meg a Dnyeper és a Volga esetén (Pavlenko 1976). A vízgyűjtőfejlesztés eszközei és konkrét céljai minden időszakban különbözőek és a társadalmi-gazdasági fejlődés helyi, regionális, országos és nemzetközi érdekeitől függnek. A vízgyűjlőfelesztés kezdetén igen erősek a helyi és a részvízgyűjtőre vonatkozó érdekek. Később a vízgyűjtőfejlesztés előrehaladásával az érdekek tárgyukban, céljukban, hatásaikban és kritériumaikban egyre bonyolultabbá válnak. Jelentőségük regionális, később országos, sok esetben nemzetközi méretű. A nemzetközi vízgyűjtőkön például az érintett országoknak figyelembe kell venniük a vízgyűjtöfejlesztésnek nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi összefüggéseit és hatásait is. Növekszik a hangsúlya a gazdasági, társadalmi és környezeti megfontolásoknak. Megindul a korábban készült kisebb létesítmények összevonásának folyamata. A társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően a különböző vízhasználatok száma és fajtája növekszik, igényeik egyre több kritériumot tartalmaznak (nem csupán a mennyiséget, hanem a minőséget, energiát stb. illetően is). Egyidejűleg növekszenek a konfliktusok és a potenciális konfliktushelyzetek is. Pl. konfliktus keletkezik vízhasználók és szennyvíz-kibocsátók között, az azonos víztározót használó vízellátási érdekek és az üdülés között, vízügyi és más szervek között pénzügyi kérdésekben, különböző vízhasználók között a vízkészletek szétosztása miatt, a részvízgyűjtő és vízgyűjtő érdekek között a vízátvezetést illetően stb. Ugyanakkor a vízgyűjtőfejlesztés egyre több feltétele kerül előtérbe: a korlátozott vízkészlet és a szükséges földterület, korlátozott tőke, energia és munkaerő, elégtelen technológia és ipari háttér stb. A fejlődés során változik a célok és halások viszonya is. Eleinte a célokat szélesebben, a hatásokat részben tárják fel. Később a két elemzés közelít egymáshoz, majd alapvető célkitűzés a célok és a hatások feltárásának egyensúlya (Dávid 1976). A vízgyűjtőfejlesztés joly amat elmélet ét négy különböző nagyságú vízgyűjtőterület fejlődésének elemzésével ellenőriztük. A kiválasztott vízgyűjtők társadalmi-gazdasági viszonyai és fejlődése, természeti adottságai eltérőek. A Tisza-völgy, a Volga-vízgyűjtő, az arizonai Salt folyó vízgyűjtőjének és a franciaországi Provence-i területnek a vízgazdálkodási fejlődését a vízgyűjtőfejlesztés elmélete alapján jellemeztük (Dávid 1978b). Figyelembe véve a vízgyűjtőfejlesztés folyamatának ismertetett összetevőit, összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a fejlődés bizonyos szintjén a vízgazdálkodásnak a részfolyamatok (szaktevékenységek) önálló irányításából kialakuló eredő fejlődése önmagában már nem elegendő, szükség van a vízgyűjtőfejlesztés folyamatának egységes irányítására, a részfolyamatok hatékony összehangolására. Ehhez bármely időszakban a fejlesztés elért szintjének, összetevőinek és kapcsolatainak egységes elemzése szükséges, amelyet a folyamat matematikai modellezése segít elő.