Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
3. füzet - Kovács György: Az öntözés szerepe a magyar mezőgazdaságban
AZ ÖNTÖZÉS SZEREPE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN DR. KOVÁCS GYÖRGY 1 Л vízrendezés és az öntözés teljesen egyenrangú, egymást kiegészítő tevékenység. Ennek ellenére régebben még olyan javaslat is elhangzott, hogy egy-egy területen meg kell állapítanunk, melyik beavatkozás a hatékonyabb és az eredménytől függően vagy csak öntözésre, vagy csak vízrendezésre kell fordítanunk a mezőgazdasági vízgazdálkodásban felhasználható beruházási javakat. Kétségtelen, hogy a múltban a két tevékenység súlyának megítélése klímánk ciklikusan változó jellegének megfelelően periodikusan változott: száraz időszakban mindenki az öntözés fejlesztését sürgette, amikor pedig nedves évek követték egymást — mint jelenleg is — a vízrendezés gyorsításának igényéhez viszonyítva sokan elhanyagolhatónak tartották az öntözést. Ezekkel a szélsőséges nézetekkel szemben már előző tanulmányunkban (Kovács 1978) hangoztattuk, hogy az öntözést és a vízrendezést minden esetben együtt, egységes rendszerben kell megvalósítani, mind az arid, mind a semiarid és semi-humid területeken. A síkvidéki vízrendezés időszerű feladatait elemző cikknek lényeges következtetése volt az a megállapítás, hogy a legutóbbi évtizedek mezőgazdasági fejlődése, amelyet a nagyüzemi gazdálkodás kialakulása — ezzel együtt a táblaméretek jelentős növekedése és a nehéz gépek alkalmazása — jellemez, alapvetően megváltoztatta a mezőgazdaság által a vízrendezéssel szemben támasztott követelményeket. Ez a változás szükségessé teszi, hogy a vízrendezés eddigi mennyiségi fejlesztése helyett a beavatkozások alapelveit felülvizsgáljuk és minőségében módosítsuk a vízrendezés alapvető koncepcióját, szemléletét. A tanulmányt élénk vita követte és annak alapján ma a témával foglalkozók egyértelműen vallják, hogy a vízrendezés elemeinek a táblán és az üzemen belül szabályozniok kell a talajréteg nedvesség-állapotát is, ez pedig a gyűjtők viszonylag mély vezetését teszi szükségessé. Minthogy a térség infrastruktúráját adó belvízcsatorna hálózat — a belvizeknek állami főműként kialakított befogadója — nagy hossza miatt nem süllyeszthető, a mélyítést mind a nagy költség, mind az igényelt terület, mind pedig a fenntartással járó nehézségek kizárják, a topográfiai és a talajadottságoktól függően választott méretű, önálló belvízrendszereket vagy fürtöket szivattyús átí meléssel kell az első- vagy másodrangú csatornákhoz csatlakoztatnunk. Az idézett megállapítás egyik fontos tézise, hogy a mezőgazdasági termelés növelése — elsősorban pedig a terméseredményeknek a stabilizálása, az évek csapadékos vagy száraz jellegétől függő ingadozásának mérséklése — a talajnedr vesség teljes szabályozását igényli. A tenyészidőszak minden szakaszában meg kell akadályoznunk a talaj pórusainak vízzel való telítődését, mert a tartós levegőtlenség a hozamok csökkenését okozza, és az átázott talaj teherbírása is csökken, ami nehezíti a gépek mozgását, a betakarítás és más művelési műveletek elhúzódnak, több emberi munkát és üzemanyagot kell rájuk fordítani és ter1 ür. Kovács György oki. mérnök, az MTA levelező tagja, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatdközpont (Budapest) főigazgatója.
