Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Fehér Ferenc-Nyiri László: A meliorációs beavatkozások hatása szikes területen

A meliorációs beavatkozások 89 rilisig — tartott. Ebben az időszakban a felső 0,05 — 0,10 m-es talajréteg maximálisan telítődött és felszíni elöntés is keletkezett. így lehetetlenné vált az agrotechnikai munkák elvégzése és belvízkár miatt nem juthatott érvényre a jelentős költségű mechanikai és kémiai talajjavítás termésnövelő hatása. A decembertől áprilisig tartó vízhatás olyan terhelést jelentett, amit a vízrendezés nélküli talaj és növényzet már nem tudott károsodás nélkül elviselni. A vízzel telített talaj nedvességcsökkenése csak felülről történhetett, amint azt a 4. ábra is mutatja. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy ha a felső lazított réteg ugyan már viszonylag száraz, de az alatta levő talajréteg még magas nedvességtartalmú, akkor egy kisebb csapadék is kiválthatja a felső réteg gyors telítődését, a belvíz újbóli kialakulását. A 4. ábrán másodiknak bemutatott felszíni vízrendezés esetében a felszínen képződő víz egy részét — a felszín megfelelő esésű kialakításával — elvezetjük. Ehhez kapcsolódik a mélylazítás és az A genetikai szintre (kb. 0,20 m) kiterjedő kémiai talajjavítás. E kísérleti kezelésben a felszíni vízrendezést a felszín egyirányú, kb. 2,5%

0-es átlagos esésének fokozatos kialakítása jelenti úgy, hogy a vízmozgás maximális úthossza a felszínen 40 m. A felszíni vízrendezett talajban 1978. évben végzett talaj nedvesség-tartalom vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az év folyamán nem volt számottevő a károsan nagy nedvességtartalom. A nedvesség szelvénybeni és időbeni eloszlásának elemzéséből megállapítható, hogy a mélylazítás hatására kb. 0,50—0,70 m mélységben alakult ki a maximális nedvességtartalmú réteg, és ez az egész 1978. évre jellemző volt. A felső 0,40 m-es rétegben a talajban kialakult víz-levegő arány mindvégig optimális volt. Ez egyrészt a viszonylag kevesebb csapadéknak, másrészt a nagyobb csapadékokból származó felszíni vizek elvezetésének az eredménye. Ezt az utóbbi hatását főleg a vízrendezés nélküli kezeléssel történő összehasonlítás során figyelhetjük meg. Az 1978 — 79 telén leesett nagyobb mennyiségű csapadék hatására a mélylazítás fenékszintjétől (kb. 0,(50 m) kiindulva egy jelentősebb nedvesedési folyamat indult meg. A nedvességmaximumok továbbra is a vizsgált szelvény középső részében alakultak ki. A felszínközeli és a nagyobb mélységben (1,20 m) levő talajréteg nedvességtartalma ennél kisebb volt. A kedvezőtlen mértékben telített réteg kialakulása elsősorban a felső, 0,60 m-es rétegben volt jellemző. A 4. ábra világosan mutatja, hogy ebben a rétegben a kedvezőtlen víz-levegő arány kb. 8 hónapig tartott (1978. december—1979. július). Ez a kedvezőtlen helyzet kb. 2 hónapig a felső 0,25 m-es rétegben is kialakult. Véleményünk szerint a helyzet további romlását éppen a felszíni vízelvezetés akadályozta meg. A 0,50—1,00 m között talajréteg viszonylag nagyobb nedvességtartalma az év folyamán megmaradt. A mélyebb rétegbe történő beszivárgás nem volt számottevő (a nedvességtartalom növekedés pl. 1 — 1,2 m mélységben kb. 1 év alatt 10%-os volt). A felső réteg kiszáradása a többi kezeléshez hasonlóan intenzív, de nem éri el a kiszáradás mértéke a vízrendezés nélküli kezelés felső 0,40—0,50 m-ének kiszáradását. A talajcsövezés nedvességszabályozó hatását a 4. ábra harmadik adatsorának segítségével követhetjük nyomon. A talaj csövezett területen mért nedvességtartalom fő jellemzője a szabályozottság, a nedvességtartalom egyértelmű rétegezettsége. A talajban lefelé haladva mindig nedvesebb rétegek következtek. Természetesen rétegzettségi anomáliák is előfordulnak. Ezek elsősorban nagy felszíni vízterheléseknél (pl. hirtelen bekövetkező hóolvadás, rövid idejű nagy intenzitású csapadék stb.) következnek be. Ilyenkor a felső lazított talajréteg teljesen, de csak rövid időre telítődik. A drének leszívó hatására viszont a felső talajrétegben depresszió jön létre. Nagyobb vízterhelés (60—80 mm csapadék egy-két nap alatt)