Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Fehér Ferenc-Nyiri László: A meliorációs beavatkozások hatása szikes területen

90 Fehér F. és Nyiri L. hatására egy-két napos nem permanens állapot következik be, és a drénműködés megindulása mellett hamar kialakul a felső rétegben a kétfázisú állapot (Kovács 1972, 1978). Felszíni vízborítás azonban még ekkor sem jelentkezett, sőt a legfelső 0,10—0,15 m-es réteg gyakorlatilag háromfázisú marad, természetesen a tenzióból fakadóan igen rossz víz-levegő aránnyal. A talaj csövezett területekről nyert 1978. évi adatokat vizsgálva és összevetve a másik két kezeléssel, azt a következtetést vonhattuk le, hogy a talajban a beszivárgás intenzívebb és a talaj nedvességkészlete a mélyebb rétegben lényegesen nagyobb volt. Hosszabb időszakokat figyelembe véve (tehát eltekintve a talaj felső rétegében néhány napra kialakuló kétfázisú állapottól) a művelt rétegben, tehát a felső 0,25—0,30 m-ben mindig megfelelő volt a víz-levegő arány. A 80/20 vízlevegő arányú zóna határvonalát időben követve megállapíthatjuk, hogy ez — az emelkedésekkel és süllyedésekkel együtt — a felszínhez közel párhuzamosan helyezkedik el és szintben lényegében mindig a szárazabb és nedvesebb réteg határvonalát jelenti. Két év átlagát nézve ez a határvonal a mélylazítás szintjével egyezően húzódott. A 4. ábra alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a talajcsövezés a talajban lényegesen kiegyenlítettebb nedvességtartalmat biztosított, tehát tényleges talajnedvesség-szabályozásra került sor. A drénrendszer tehát el tudja végezni a mélylazított talajréteg nedvességtartalmának szabályozását. A talajcsövezett területen a csapadék a leesés helyén szivárog a talajba, így biztosított a talajszelvény nedvességkészletének utánpótlása is. Ugyanakkor a fölösleges nedvességet a talaj csőrendszer mindig elszállítja, tehát megakadályozza a lazított réteg káros átnedvesedését. Ez a magyarázata a szelvény mélységbeli és időbeli egyenletesebb nedvességeloszlásának. A talajcsövezett terület nedvességtartalmának alakulásából a lalajcsövezésre nézve a következő megállapításokat tehetjük: — a talaj csövezett területen a drénszívók irányában történő vízmozgás döntően a lazított rétegben történik, — a talaj csövezéshez szükségszerűen kapcsolt mélyebb rétegű talajjavítás elősegíti a drénműködést, és ezen belül a talajcső feletti talajszelvény káros nedvességtöbbletének elvezetését, — az alkalmazott talajjavítási technológiák és a talajcsövezés segítségével a felső 0,60 m-es(mélylazított) réteg nedvességtartalma úgy szabályozható, hogy még mértékadó esetben sem áll elő a növénytermesztés szempontjából kritikusnak tartott 80/20 víz-levegő arány. 4. A terméseredmények Az őszi búza 1978. és 1979. évi terméseredményeit az ö. ábrán, a lucerna 1980. évi terméseredményeit pedig a 6. ábrán mutatjuk be. Az 1978. évi búzatermés elemzésénél abból kell kiindulnunk, hogy a rendkívül kedvező időjárás, a csapadékeloszlás, valamint a belvízmentesség igen jó körülményeket teremtett az őszi búza termesztésének. A talajjavítási kezeléseken belül legnagyobb termést (4 t/ha fölött) a digózott talajon termesztett búzánál kaptunk. A vízrendezés nélküli, csak lazított és kémiailag javított kezelések mellett a termés 3,5—3,7 t/ha volt. A különböző mélységig kiterjedő kémiai javítás nem befolyásolta az őszi búza termését. A felszíni vízrendezett területeken mért termések gyakorlatilag nem tértek el a vízrendezés nélküli kezelésekétől.