Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
3. füzet - Petkó Gyula-Solti Dezső: Használt vizek újrahasznosítása, a ráiszapolt szűrők
Használt vizek hasznosítása 423tartalmazó folyadék heterogén rendszer. A lebegő részecskék méretének alsó határa — amelyet még szilárd fázisnak tekinthetünk — Gibbs nyomán 0,5 jj.. Az ez alatti 1 mjx-ig, a molekula nagyságrendig terjedő mérettartományba tartozó részecskék a kolloidok. A kolloid rendszerek tulajdonságaik alapján sem homogénnek, sem heterogénnek nem tekinthetők, tehát nem tekinthetők lebegőanyagoknak sem. Nyilvánvaló, hogy a kolloidokat is tartalmazó heterogén rendszer pl. 0,45 jj. pórusátmérőjű (szokásos minőségű) membránfilteren történő szűrésekor bizonyos mennyiségű kolloid részecske is kiszűrődik és ennek súlya a valódi lebegőanyagokét növeli. Nem ismeretes viszont a kiszűrt kolloidoknak sem a hányada, sem mérethatára. Lényegében egy szűrő tulajdonságait akarjuk egy másik szűrővel meghatározni, amelynek szintén nem ismerjük a tulajdonságait. További bizonytalanságot okozhatnak a 105 °C-on történő szárítás során eltávozó esetleges illóanyagok. A módszer tehát legjobb esetben azonos származású, a technológiai sor azonos helyéről vett szennyvizek relatív összehasonlítására alkalmas. Az a tény, hogy üzemi leg csaknem kizárólag mégis ezt a módszert alkalmazzák a szűrők hatásfokának számítására is, a mérési eljárás és a hatásfok értelmezésének egyszerűségével magyarázható. Meg kell jegyezni, noha a fent leírt körülmények általános érvényűek, hatásuk éppen a szennyvíz továbbtisztításnál jelenetkezik erősen zavaró mértékben. A lebegőanyagok méret szerinti eloszlása Abszolút eredményt adó módszer a szuszpenzió mikroszkóppal látható részecskéinek megszámlálása, különböző mérettartományokban. Erre a célra legalkalmasabb a vérsejtszámláláshoz használatos Bürker kamra, a méretmeghatározáshoz az okulár mikrométer. Méréseinket fénymikroszkóppal 80-szoros nagyítással végeztük, így a 2 IJ.-OS részecske még biztonsággal azonosítható. Az egy töltéssel leszámolható térfogat 9-16-4-10" 3 0,576 mm 3 jelzi, hogy a minta esetleges helyi inhomogenitásai igen nagy hibát okozhatnak. Ezt csak a minta sokszoros leszámolásával lehet kompenzálni. A módszer gyakorlatilag jól használható 2—100 |л tartományban, kevésbé megbízható, de még használható megfelelő nagy számú vizsgálattal 500 [x-ig. A méreteloszlás információtartalmának értékeléséhez szükséges még a következő meggondolás. Az utóülepítőben még több mm-es pelyhek is előfordulnak, azonban ezek szerkezeti szilárdsága olyan csekély, hogy a szűrőt működtető szivattyú után már csak elvétve található 100 [л-nál nagyobb méretű részecske. Ha feltételezzük, hogy a centrifugáiszivattyúban működő nyíróerők meghaladják a szűrőágyban létrejövő legnagyobb nyíróerőket, akkor itt már további aprózódás nem jön létre. Ez esetben a szűrő előtti és utáni részecskeszámlálásból számítható hatásfokeloszlás egzakt. Azt az esetet, hogy a szúrt víz lebegői mikroszkóp alatt megkülönbözhetetlenül tapadnak össze, mint valószínűtlent figyelmen kívül hagyjuk. Ha a szűrőágyban van a ható nyíróerők maximuma és egyes részecskék tovább aprózódnak, ráadásul a törmelékek tovább is jutnak, akkor a módszerrel számítható hatásfok a ténylegesnél rosszabb. Következésképp a kapott hatásfokeloszlás függvény 2-100 [i. mérettartományban egzakt vagv rosszabb a ténylegesnél. A módszer hátránya az igen nagy munkaigény.
