Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Petkó Gyula-Solti Dezső: Használt vizek újrahasznosítása, a ráiszapolt szűrők

424 Petkó Gy.—Solti D. Fotometriás mérések A kolloid oldatok és szuszpenziók a rajtuk áthaladó fény egy részét a tér minden irányába szórják, másik részét elnyelik. A beeső sugár intenzitás csökkenését, vagyis a látszólagos extinkciót mérve a szuszpenzió zavarosságát kapjuk. A fotométert szokásos módon Si0

2 szuszpenzióval kalibráljuk, a zavarosságot pedig mg Si0

2 ekvivalens/l egységben adjuk meg. Zavarosság alatt azt értjük, hogy a vizsgált szuszpenzió látszólagos extinkciója hány mg/l-es Si0

2 szuszpenzió azonos körülmények közt mért, látszólagos extinkciójával egyenlő. Híg szuszpenzió zavarossága az extinkcióval analóg: ahol: I

0 = a beeső fény intenzitása, I = az áteső fény intenzitása, és I

=

knV4

0 (G w Ewing

) ahol: V = az egyes részecskék térfogata, r=a megvilágított területtől való távolság, n = a részecskék száma térfogategységben, ^hullámhossz, k=a készüléktől és a szuszpenzió természetétől függő állandó. Mivel a zavarosság a szuszpenzió diszperzitásfokától és a koncentrációjától függ, csak azonos diszperziók különböző hígításaira jellemző érték. Szűrők minősítésére a zavarosság mérés kevéssé alkalmas, mivel a diszperzitásfok a szűrés folyamán jelentős, de ismeretlen mértékben változik. Kémiai oxigénigény (KOI) Lényegében a szennyvíz egyezményes körülmények közti (KGST. I. 186.) oxigén felvevő képessége a KOI, mg0

2/l-ben megadva. A szűrő előtti és a szűrt víz KO 1-е közti különbség a kiszűrt lebegőanyagok és kolloidok, továbbá a valódi oldatból s szűrőréteg által adszorbeált szerves vegyületek együttes kémiai oxigénigénye. Ezen belül ismeretlen az egyes komponensekhez kötött KOI. A szennyvíztechnológiában használatos K

2Cr

20

7-os oxidálásos módszert KOI

k-val jelöljük. A víztechnológiában 0

2 fogyasztásnak is nevezett komponenst KMn0

4-os oxidációval enyhébb hatás KOI

p-vel jelöljük. f c. A ráiszapoló szűrő Lényege, hogy szitaszövetre egyenletes vékony rétegben felhordott szemcsés anyag (ún. szűrősegédanyag) képezi a tulajdonképpeni szűrőt, melyet kimerülés után eltávolítunk. Működése elvileg nem különbözik a rétegszűrőkétől, gyakorlatilag annál inkább. A főbb különbségek : a) A szűrőmechanizmusok közül itt a szitahatás dominál. b) A vékonyabb szűrőréteg nagyságrendileg finomabb szemcseösszetételt kíván meg. c) A szűrőanyag cgak egyszer használható. d) A berendezés lényegesen tömörebben építhető. e) Építési költség kisebb, üzemköltség nagyobb.