Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai Magyarországon

A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai 3(359 2. Л második csoportba sorolhatóak azok a külső hatások, amelyeknek alakulása gyakorlatilag függetlennek tekinthető az adott hely térszíni viszonyaitól (napsugárzás, globál sugárzás, csapadék és a Föld belsejéből kiinduló geológiai hatások); 3. A harmadik csoportot azok a helyi belső tényezők alkotják, amelyek közvetlenül részesei a térszín fizikai és ökológiai folyamatainak és alakulásukra a további helyi tényezők és folyamatok vissza is hatnak (a térszín hő és vízháztartása, a talajtani és geohidrológiai adottságok, növényzeti viszonyok). A térszín alakulás folyamatait elsősorban az határozza meg, hogy az adott fizikai és biológiai állapot összhangban van-e a főbb befolyásoló tényezők eredő hatásához hozzárendelhető egyensúlyi állapottal. Ha valamely feltételezett egyensúlyi helyzethez viszonyítva bármelyik, főbb befolyásoló tényezőben tartós, vagy állandó változás következik be, kisebb-nagyobb mértékben a térszíni folyamat-rendszer minden helyi tényezője módosul és új egyensúlyi állapot csak valamennyi tényezőre vonatkozóan, együttesen alakulhat ki. A térszín fizikai és biológiai állapota természetesen akkor is szüntelenül változik, ha a sok évi, vagy sok évtizedi átlagokat tekintve a (3) csoport tényezői összhangban vannak egymással, továbbá az (1) és (2) csoportbeli tényezőkkel. Ilyenkor azonban a sokféle szabályos (napi, évi és más ciklusokat követő) és szabálytalan ingadozásból összetevődő idősorok valamennyi főbb tényezőre vonatkozóan meghatározott átlagértéket jelölnek ki, vagyis a térszín természeti földrajzi típusa (éghajlati, vízföldrajzi, talajtani és növény földrajzi sajátosságai) alapvetően nem változnak. Ezekben a periodikus és periódus nélküli ingadozásokban a térszín fizikai és biológiai inerciája viszonylag kicsi, vagyis a 4. ábra (2) és (3) csoportbeli tényezőiben bekövetkező bármely változásra azonnal, vagy viszonylag kis időbeli eltolódással reagálnak a (3) csoport további tényezői, illetve folyamatai. Ha viszont a térszín alakulását befolyásoló tényezők valamelyikében irányzatbeli (vagyis a hosszúidejű átlagértékeket is érintő) változás áll be, kisebb-nagyobb mértékben a (3) csoport valamennyi tényezőjében hasonló jellegű irányzatbeli változás indul meg. Ez az irányzatbeli változás többnyire talajfizikai, talajkémiai és növényföldrajzi átalakulást is jelent, vagyis az új egyensúlyi állapot eléréshez hoszszú idő (több évtized, esetleg évszázad) szükséges. Eközben természetesen folytatódnak azegyébkénti szabályos és szabálytalan érték ingadozások is, ami a hosszú távlatú megállapítását és nyomon követését nehézzé teszi. A térszíni folyamat rendszer vízháztartási és vízgazdálkodási vonatkozásai tekintetében a 4. ábra szerinti modell vázlat főbb sajátosságai az alábbiakban összegezhetőek: — A térszín fizikai és ökológiai folyamat rendszerében bekövetkezett bármely változásnak van vízháztartási hatása. A növénytakarót, a talajt, vagy a hőháztartást módosító hatások egyben a vízháztartást is módosítják. Másrészről: a térszín vízháztartási viszonyaiban bekövetkezett minden változás módosítja a hőháztartási, talajtani és növényzeti folyamatokat is; — A térszín fizikai és ökológiai folyamataiban kialakult helyzetet a térszín helyi tényezőiben, vagy a külső (éghajlati, geológiai) feltételekben beálló változások viszonylag gyorsan kimozdíthatják az adott kezdeti állapotból, de a változott körülményeknek megfelelő új egyensúlyi helyzet kialakulása mindig igen lassú (évtizedes, vagy évszázados) léptékű folyamat;