Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
1. füzet - Stelczer Károly: A görgetett hordalék mozgása. I. rész
A görgetett hordalék mozgása 23 Az egydimenziós normális eloszlást jellemző másik paraméter, az m értéke — amely tulajdonképpen az adott szemnagyságú hordalék kritikus fenéksebességének átlagértékét (v t c) adja — elsősorban a szemátmérőnek és a mederfenék állapotnak („puha"—„kemény") függvénye. A III. táblázatban feltüntetett mérési eredményeket a kritikus fenéksebesség és a szemcseátmérő közötti kapcsolat meghatározásánál fogjuk felhasználni (II. rész). Külön vizsgáltuk, hogy az önkényesen választott osztályköz milyen mértékben változtatja meg az eloszlás jellegét. A három mérési szelvény közül a nagybajcsi mutatkozott megfelelőnek, mivel egyrészt elég sok mérési adat áll rendelkezésre, másrészt megfelelő széles fenéksebesség-tartományban mértünk (0,425 — 0,800 m/s). Ugyanakkor a mozgás kezdete 0,55 m/s fenéksebesség mellett kezdődött és a 0,71 m/s fenéksebességnél nagyobb sebességnél minden jelzett hordalékszem állandó mozgásban volt. A mérési adatokat ötféleképpen csoportosítottuk: — két esetben az adatok „nem fedték át" egymást, azaz minden mérési adatot csak egyszer vettünk számításba, három esetben az adatok „átfedték" egymást éspedig különböző módon (1, 2, ill. 3 cm/s-ként); — valószínűségi változónak (fenéksebességnek) az osztályközét is különbözőképpen választottuk (2, ill. 4, ill. 5 cm/s tartományba tartozó mérési adatokat vontuk össze); végül — az osztályközök súlypontjainak az egymástól való távolsága is változott (1, 2, ill. 5 cm/s). A számítás eredményét a III. táblázatban adjuk meg. A III. Láblázatból jól látható, hogy a nagybajcsi szelvényre a különböző csoportosításban feldolgozott mérési adatok alapján a normális eloszlásfüggvényt jellemző két paraméter közül a középértékek (vtc) lényegtelen eltérést mutatnak, a szórásokra (a) pedig maximálisan kereken 10%-os eltérés adódott. A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy az önkényes választott osztályközök és „átfedések" az eloszlás jellegét lényegesen nem változtatják meg és a normális eloszlást jellemző m és a paraméterek értékeiben sincs lényeges eltérés, ezért a mérési adatok feldolgozása során az osztályközök és az „átfedések" tetszőleges választása megengedett. A kritikus állapotnak normális eloszlásfüggvénnyel való közelítése azzal az előnnyel jár, hogy — a kritikus állapotot egyértelműen lehet jellemezni; — meg van annak a lehetősége, hogy a kritikus állapot kezdetét (egy-egy kavicsszem megindulását), ill. a kritikus állapot végét (teljes hordalékmozgás kezdetét), az eloszlásfüggvény valamely valószínűségéhez (célszerűen az 1%-os és a 99%os valószínűséghez) tartozó vízsebességgel becsüljük; — az eloszlásfüggvény középértéke közvetlenül adja a kritikus vízsebesség átlagértékét. A kapott eredménnyel kapcsolatban a következő megjegyzéseket szeretnénk tenni. Az eredmény megbízhatóságát támasztja alá az a körülmény, hogy termémészetbeni kísérletek több száz adatának feldolgozásából nyertük. A mérések azonban csak a márkázással megjelölt hordalékszemcsékre korlátozódtak, ami mennyiségileg lényegesen kevesebb, mint a vegyes szemösszetételi görbe 80%-os szemcsenagyságához tartozó görgetett hordalékszem. Az így elkövetett hiba azonban nem lehet lényeges, mivel a különböző mérési szelvényekben a kísérleti adatok száma erősen változott és a kritikus sebességtartomány nagyságára a mérések száma mégsem volt befolyással.
