Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
4. füzet - Váradi József: Az öntözővíz-elosztó csatornák műtárgyainak fejlesztése
618 Váradi József a csőzsilip alkalmazására. Ekkor, ha a beépítendő vízszállítási kapacitás 1300 1/s-nál nagyobb, a műtárgyat iker kialakításban kell megépíteni. Ebben az esetben azonban oldalvízkivételnél a műtárgy előtt biztosítani kell a rávezető csatorna szükséges hosszát, ami a csatorna víztükörszélességének ötszöröse. Iker beépítés alkalmazása estén ugyanakkor mind oldal, mind pedig szembe vízkivételnél ugyanilyen hosszon meg kell építeni a két műtárgy közötti válaszfalat is. A műtárgy magassági elhelyezésénél arra kell figyelemmel lenni, hogy a felvízi oldalon a cső záradék vonala fölött a legkisebb felvízi vízállás esetén is legalább D/2 vízborítást biztosítani kell. A műtárgy alvízi magasságában a venturi elv alkalmazása miatt ilyen jellegű megkötés nincs. Az elkészült tervdokumentáció az I. táblázatban feltüntetett műtárgyakat négy tervcsomagban — a 60, 80, 100 és 110 cm alapátmérőnek megfelelő csoportosításban — tartalmazza. Egy-egy tervcsomag négy alapvető egységre: műszaki leírásra, a műtárgy-tervekre (átmérőnként, minden lehetséges változattal) a gépészeti lervekre és a költségvetésre tagozódik. Az adaptáció keretében, vagyis a teljes kiviteli lervdokumenláció összeállításakor el kell készíteni a rá- és elvezető felület kialakítását tartalmazó általános tervet, meg kell határozni a beépítési magasságot, továbbá el kell készíteni a műszaki leírást, a költségvetést és az organizációs tervet. 2 A műtárgytípus „0" sorozatának beépítésére a Keleti Főcsatorna К. IV öntözőfürtjének rekonstrukciója keretében kerül sor. .4. A csatornarendszerek vezérlési módjától függő műtárgyak a) Kihelyezett úszós automata felvízszinttartó Az öntözővízelosztó csatornarendszerek üzeménél alapkövetelmény a vízszinttartás ±5 cm-es pontosságának betartása. A VITUKI-nál a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megkeresésére 1966-ban kezdődött el az a fejlesztő munka, melynek célja, a fenti követelmény kielégítő megbízható működésű felvízszinttartó kialakítása volt. A fejlesztő munka első lépéseként a francia NEYRPIC típusú felvízszinttartó mintájára készített felvízszintszabályozó működését vették vizsgálat alá. E vizsgálatok eredményeként a VITUKI munkatársai megállapították, hogy a hazai alföldi adottságok között e felvízszinttartó nem felel meg a ±5 cm határok közötti felvízszinttartás követelményeinek. Az ingadozási tartományt ugyanis, ilyen körülmények között nem lehetett +16 cm alá szorítani. A VITUKI javaslatára a vízszinttartót átalakították. Nevezetesen a homlokúszót az áramlási térből eltávolították, és azt két önálló aknában a parton helyezték el (2. ábra). Ez az átalakítás tette lehetővé, hogy a szerkezet működésére valóban a hidrosztatikus állapotban felírható egyenlet legyen érvényes, vagyis, hogy a szabályozó működése függetleníthető legyen a gátlevél közvetlen környezetében kialakuló áramlási viszonyoktól. Ugyanezt a célt szolgálta az alvízi oldalon végrehajtott szerkezetváltoztatás is, aminek eredményeként sikerült kiküszöbölni az alvíz változó magasságából 2 Az adaptálható műszaki tervek a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságánál beszerezhetők.
