Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
4. füzet - Sass Jenő: A Balaton vízrajzi felmérése
A Balaton vízrajzi felmérése 563 tere az időjárástól függetlenített eljárást kerestünk. Tájolós teodolitunk volt ugyan, de annak használatát a közelben tartózkodó vagy elhaladó gépkocsik, elektromos vezetékek, de a legapróbb fémtárgyak is nagyon bizonytalanná tették volna. A műszer pontossága ilyen hosszú irány kitűzésére egyébként sem alkalmas. Nyilvánvalóvá vált, hogy a VITUKI műszerkészletével ez a feladat nem oldható meg, ezért a MOM Gi— С 11 típusú, a csillagászati azimut meghatározására képes, azaz tájékozóirányt biztosító pörgettyűs teodolitot megvásároltuk. A nádas partszakaszokon a szelvényirány kitisztítását előzetesen kézi erővel terveztük. E próbamérések során győződtünk meg arról, hogy nagy tömegű szelvényfelvételnél ez időben és munkaerőben megoldhatatlan feladat, ezért gépi berendezést kerestünk. A Dunántúli Nádgazdasági Vállalat „Schildkröte" nevű nádkihordó kocsija megfelelőnek bizonyult a nád letaposására a szelvényirányokban. A kísérleti mérések során, az itt nem részletezett egyéb műveletekkel együtt, olyan felvételi módszert alakítottunk ki, amely a későbbiek során maradéktalanul biztosította a tényleges mérések zökkenőmentes elvégzését. Az elvi és gyakorlati kérdések tisztázása után hozzákezdtünk a felmérési munka közvetlen előkészítéséhez, elvégeztük a tó vízrajzi felvételét, és a mérési eredmények alapján megszerkesztettük a Balaton Vízrajzi Atlaszát. A munka részleteiről, és az Atlasz tartalmáról az alábbi leírás ad képet. 3. A vízrajzi felmérés végrehajtása A terepmunka előkészítésekor nyilvántartási szelvénykőhálózatot telepítettünk a tó köré. A szelvények átlagosan egy km-enként kötik össze a Balaton déli és északi partját, számozásuk Balatonaligánál kezdődik és Keszthely felé haladva nő 1—78-ig. Miután a szelvények irányát a tó hossztengelyére merőlegesen igyekeztünk felvenni, a 69., 70. és 71. szelvények északi végpontja a hossztengely törése miatt közös. A 23. szelvény egy közbeiktatott ponton (23/a ÉVO) a tihanyi félszigetet érinti. A vízrajzi térképek szelvénybeosztását két méretarányhoz terveztük meg. Az északra tájolt 1: 10 000 méretarányú térképek fedőterülete 3 kmX4 km, ezek a tó szélét és a part menti területsávot tartalmazzák. Az 1 :25 000 ma. térképek elsősorban a tó mélységi viszonyainak ábrázolására készültek, ezért összefüggően fedik a teljes vízfelületet, tájolásuk ennek megfelelően a Balaton hossztengelyéhez igazodik. A 22 db térképlap egyetlen nagy téglalappá illeszthető össze. A vízrajzi felvételhez 1974 —75-ben légifényképezést végeztettünk kb. 1: 12 000 képméretarányban. A fényképsorok a 10 000-es térképlapoknak megfelelő területet fedték. A légifényképek alapján a Kartográfiai Vállalat légiháromszögeléssel meghatározta a nyilvántartási szelvénykövek vízszintes koordinátáit. A teljes munkaterületre a középhiba ±0,28 m volt. A légifényképeken nein azonosítható szelvényköveket a Kartográfiai Vállalattal megosztva határoztuk meg az ötödrendű háromszögelés pontosságával. Az 1: 10 000 ma. fotótérképeket a Kartográfiai Vállalat síknak tekinthető területeken két-három kép optikai montírozásával, egyebütt övenkénti transzformálással készítette el. Az utóbbi esetben 20 m-es magassági öveket alkalmaztak. A magasan fekvő, vízrajzi szempontból kevésbé érdekes, főleg erdővel borított 4*
