Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
4. füzet - Sass Jenő: A Balaton vízrajzi felmérése
A BALATON VÍZRAJZI FELMÉRÉSE SASS JENŐ 1 A Balaton üdülési és idegenforgalmi jelentősége az utóbbi másfél évtizedben olyan nagy mértékben megnövekedett, ami a Vízügyi Szolgálatra is hatalmas feladatokat ró. Halaszthatatlan a fürdőkultúrát alapvetően érintő kérdések mielőbbi megoldása. A vízminőség védelme, a homokos partok eliszapolódásának megakadályozása, a parterózió és mederfeltöltődés elleni védekezés, a tó élővilágának egyensúlyban tartása, a partmenti üdülőterületek vízellátása és csatornázása mind olyan tevékenység, melynek szellemi és anyagi fedezete ma már többé-kevésbé adott, megvalósításuk tovább nem halasztható. E sokrétű feladat ellátásához mindenekelőtt alapadatokra, olyan kiadványokra, tematikus térképekre van szükség, amelyből leolvashatók mindazok az információk, melyek a távlati fejlesztés, az általános tervezés és kivitelezés alapjául szolgálnak. I. Előzmények A vízügyi szervek és a Balatonnal foglalkozó egyéb intézmények az Országos Felmérés térképeit használhatják, ezenkívül rendelkezésükre áll saját felmérésük alapján készített vagy más, geodéziai munkát végző szervvel készíttetett térképi anyag. A meder mélységi viszonyaira és annak változására a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI) és jogelődje által a korábbi évtizedekben készített mederfelvételek nyújtanak felvilágosítást. A topográfiai térképek 1: 10 000, 1: 25 000 és 1: 100 000 méretarányban készülnek. Felhasználásukat jelentősen megnehezíti „Titkos" minősítésük. Az 1: 25 000 méretarányú térképsorozat szelvényei a széleken átfedik egymást, koordinátahálózatot nem tartalmaznak, így pontos illesztésük rendkívül munka- és időigényes feladat. A tó partmenti sávjának fejlődését, a partvonal szabályozásának gyors ütemét összevetve a térképkibocsátás szakaszosságával és sebességével, nyilvánvaló, hogy az állami térképek a Balaton egészéről vízügyi és egyéb szempontból sem tükröznek egységes és mai állapotot. A nádasok területére, határvonalára vonatkozó adataik a térkép készítésének időpontjára vonatkoznak. Az ábrázolt mélységvonalak a meder 20 évvel ezelőtti domborzatát mutatják. A természetes állapotban levő partszakaszokon nem tüntetik fel az 1968-ban megállapított, a legfelső szabályozási vízszint magasságában levő jogi partvonalat. A topográfiai térképek rendeltetéséből következik, hogy vízügyi tematikus tartalmuk nem teljes és friss, nem a Vízügyi Szolgálat szempontjainak megfelelő rendszerben és részletességgel készültek. A vízügyi igazgatóságok saját felméréssel többnyire rövid partszakaszok nagy méretarányú helyszínrajzait szerkesztik meg. Ezek a térképek valamilyen 1 Sass Jenő, oki. mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest)
