Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

552 Kovács György tőre adaptálva ugyanezt a rendszert, minden esetben elemeznünk kell, hogy az ottani adottságok milyen adattípusok bevonását indokolják és milyen részletességgel kell a különböző paraméterek körét felvennünk az integrált adatokat tároló rendszerbe. Vannak adatok, amelyeknek szükségessége nyilvánvaló (pl. a felszín alatti vizek minősége,) azonban egyelőre sem nem rendelkezünk ezekkel, sem az adatgyűjtés elvei nem tisztázottak. Más esetekben a kevés ismert adat, vagy a folyamat elégtelen feltártsága miatt csak becsülni tudjuk a tárolni kívánt jellemzőket (pl. hósűrűség, párolgás, oldott anyagok transzportja). Vannak olyan információk, amelyekkel kapcsolatosan az adatfajta pontos definíciója még meghatározásra vár (pl. a vízgyűjtő bontása lejtőkategóriák, vagy talajtípusok szerint). Más esetben az okoz nehézséget, hogy a primér adatokat nem a vízrajzi szolgálat gyűjti. Ezért más szervezetekkel kell kötnünk olyan megállapodást, hogy ők az összevont információt a kívánt formában szolgáltatják (pl. az OMSz a csapadékadatokat), vagy szervezik az ilyen adatközléshez még szükséges közvetlen észleléseket (pl. a MÉM a műtrágya és más vegyszer havi adagolt mennyiségét.) Véleményünk az, hogy feltétlenül meg kell kezdenünk az adatrendezés és tárolás vázolt formáját. A példaként ismertetett két részrendszert az adatfajták számának és típusának a helyi adottságoktól függő módosítása után általánosan is alkalmazhatjuk, az elsőt a hegy és dombvidéki vízgyűjtők, a másodikat a tavak és tározók jellemzésére. A felépítésük során követett gondolatmenetet, az elfogadott alapelveket megtartva hasonló rendszerek kialakítása szükséges a síkvidéki vízgyűjtők és a 6000 km

2-nél nagyobb vízgyűjtőjű folyószakaszok vízrajzi adatainak tárolására. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az új tároló mátrixoknak a rendezői eltérőek lesznek. Talán az idő ez egyetlen rendező aminek egységét, a havi adatokat változatlanul átvehetjük. A területek és a szelvények kapcsolódásának különbözősége valamint a hidrológiai folyamatok egymáshoz viszonyított súlyában bekövetkező változás indokolja a mátrixok önálló vizsgálat alapján történő meghatározását. Kétségtelen, hogy a mai adthalmazaink alapján a tárolórendszernek csak kisebb részét tudjuk tényleges megfigyelésen alapuló információval kitölteni. Még abban az esetben is, ha néhány rovatban megelégszünk becslésszerű adatokkal, maradnak a vázolt rendszerben kitöltetlen helyek. Ennek ellenére szükségesnek tartjuk, hogy az elmondott elvekre épülő adatbank mielőbb kezdje meg működését, nem csak azért, mert hiányos adatrendszere is több és gyorsabb információt adhat a vízgazdálkodás számára, mint amennyi ma rendelkezésünkre áll, hanem azért is, mert szerkezete egyben vetíti a vízrajz felé a gyakorlati követelményeket, és így ösztönzi, irányítja egyben az adatgyűjtés már kifejtett korszerűsítési folyamatának végrehajtását. c) Az adatok publikálása 1887-ben jelent meg a magyar Vízrajzi Évkönyv első kötete — a világon is az elsők között — és azóta folyamatosan közli az évente összegyűjtött hidrológiai adatokat. Az évek során természetesen nem csak megjelenési formája változott, hanem tartalma is: a társadalmi-gazdasági fejlődés követelményének megfelelően fejlődött a vízrajzi munka és a gyűjtött adatok köre, ennek megfelelően az évkönyv is újabb és újabb típusú információk közlésével bővült. Kezdetben csak az észlelt vízállások táblázatos összefoglalása töltötte ki a még vékony kiadványt. Később ezek statisztikai feldolgozásával, majd a fontosabb mércék vízhozamgörbéivel, az ezek alapjául szolgáló mérési adatokkal és a segítségükkel számított napi víz-