Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

A korszerű vízrajzi munka II. 551 A vízgyűjtő bontását is az öblözetekhez kapcsolódva keil meghatároznunk, az így adódó négy egységet azonban tovább kell osztanunk, hogy a hidrológiai, vízgazdálkodási és környezeti adottságok különbözőségét figyelembe vehessük, így végül 12 részvízgyűjtőt különböztetünk meg, amelyeket vagy a zárószelvény megadásával, vagy a vízfolyás nevével, vagy a terület körülhatárolásával jelölhetünk: 1. Zala—Zalaegerszeg; 2. Yálicka ; 3. Sárvíz; 4. Zala—Pókaszepezd, 5. Zala—Zalaapáti; 6. Zala—Balalonhidvég (kiegészítve a Keszthelyi-öböl teljes vízgyűjtője); 7. Tapolcai öblözet; 8. Egervíz; 9. a déli Berek vízgyűjtője; 10. az akali partszakaszhoz; 11. a szemesi partszakaszhoz; és 12. az észak-keleti medencéhez csatlakozó vízgyűjtő. A vízgyűjtő területi bontásból következik, hogy a Zalán egy alsóbb szelvény magába foglalja a fölötte levő vízgyűjtőket (pl. a 4. terület az 1. és 2. és a 3-at; az 5. minden előzőt; a 6. pedig a teljes zalai vízgyűjtőt.) Minthogy a vízjárást jellemző mennyiségi és minőségi adatok csak ilyen összegzett formában mérhetők, szükséges, hogy az egyéb adatok (pl. csapadék, művelési ág, műtrágyamennyiség, vízkivétel és vízvisszavezetés, stb.) is mindig az alsó zárószelvényhez tartozó teljes vízgyűjtőre összegezve legyenek meghatározva. A megfigyelt adatokkal kapcsolatosan harmadikként említett rendezőnek, az időtengelynek célszerű egységét vizsgálva figyelembe kellett venni, hogy kompromisszumot keresünk az információtartalom bővítése és az adatok számának a kezelhetőség érdekében szükséges csökkentése között. Az a javaslat született, hogy az adatgyűjtés időegyége a hónap legyen. így egy év adatai 12 lapon olyan kétdimenziós mátrixsorozat formájában tudjuk megjeleníteni, amelynek rendezői az állandó adatokhoz hasonlóan a terület és az adatfajta. Az adatok típusától függően havi jellemzékőnt választhatjuk a havi összeget, a havi közepet, a hónapban előfordult szélsőértéket, valamely határérték meghaladásának időtartamát a hónapon belül, vagy a hónap egy meghatározott napján észlelt adatot (pl. a hónap utolsó napját jellemző un. záróértéket.) A legtöbb elemzést a kétdimenziós mátrixok függőleges rendezőinek, a gyűjtendő adatfajtáknak meghatározása igényelte. Nyilvánvaló, hogy ezek a két részrendszerben — a vízgyűjtő adatait és a tó közvetlen vízrajzi jellemzőit öszszefoglaló rendszerekben — eltérőek. Mindkét esetben külön kellett vizsgálni az állandó adatok körét és külön az időben változó folyamatok leírására szolgáló megfigyeléseket. Az állandó adatok tartalmazzák néhány vízrajzi elemnek a sokévi adatsorból meghatározott havi átlagos és szélsőséges értékeit is, hogy a ténylegesen észlelt megfigyelt adatok ezekhez közvetlenül hasonlíthatók legyenek. A különböző elemek megfigyelési sora esetleg eltérő időszakot ölel fel. Sok esetben szükséges lehet, hogy a liasonlítási alapul szolgáló sor még lényeges emberi hatástól mentes legyen, ezért az utóbbi évek adatai nem mindig vonhatók le az állandó adatok számításába. Nem is törekedhetünk tehát arra, hogy ezek az információk feltétlenül azonos időszakra vonatkozzanak, minden esetben fel kell azonban tüntetnünk a számításhoz felhasznált évsor hosszát, valamint kezdő- és végpontjait. Mindkét részrendszerben a megfigyelt, időben változó adatok körét a kémiai és biológiai paraméterek nagy száma jellemzi. Kétségtelen, hogy a Balaton esetében a vízi üdülés a legfontosabb vízgazdálkodási cél, ennek pedig központi problémája a vízminőség, ezért az ennek leírására szolgáló adatok számának bővítése indokolt. Nincs azonban elegendő gyakorlatunk annak elbírálásához, hogy az adatmennyiség szükséges és elégséges-e. Az adatkezelő rendszer gyakorlata egyaránt igazolhatja a csökkentés, vagy a bővítés igényét. Más vízgyűj-