Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

540 Kovács György — a mozgás időben nem folytonos, stagnáló és áramló állapot váltakozva követi egymást, ezért a transzportot csak hosszabb időszakra, statisztikai elemzéssel határozhatjuk meg. Ha a még folyamatban levő kutatások gyakorlatilag is hasznosítható eredménynyel zárulnak, újra vissza kell térnünk a kérdés vizsgálatára, hogy megszervezhessük az elsőrendű hálózat állomásain azokat a méréseket, amelyekkel a transzportfolyamatoknak ezt a jelentős összetevőjét is bevonhatjuk az információs rendszerbe. d) A vízrajzi információs rendszer vízbiológiai adatai A vízrajz korábban adott definíciója szerint a kialakítandó információs rendszernek a víz állapotát és környezettel való kapcsolatát jellemző minden paraméterre ki kell terjednie. Az áramló víznek nem csak mennyiségét és energiatartalmát kell meghatároznunk, hanem minőségi jellemzőit is, és az utóbbiak köre felöleli nem csak a kémiai összetételre vonatkozó adatokat, hanem a vízben kialakuló biológiai viszonyok leírását is. A hidrobiológiái vizsgálatok egyik alapvető igényeként említhetjük a víz és környezete közötti kölcsönhatások feltárását. A környezetvédelmi és a környezetet alakító feladatok előtérbe jutása hangsúlyozottan igényli ennek a tevékenységnek fejlesztését. A környezeti kapcsolatok döntően az élő szervezetek láncolatán keresztül hatnak. A vízben kialakult élőlénytársulások reagálnak talán leggyorsabban és legérzékenyebben a környezeti változásokra, s ezért ezekben az életközösségekben levő egyensúlynak a felbomlása azonnal jelzi a különböző emberi beavatkozások következményeit. így a lassabban fejlődő folyamatok előrejelzésére is felhasználhatjuk a hidrobiológiái észlelések és kutatások eredményeit. A vízkészletekkel való gazdálkodás egyik legfontosabb módja a visszavezetett víz újra történő felhasználása, ami nem csak a mesterséges visszaforgatás útján valósul meg, hanem a vízfolyás mentén egymás után települt fogyasztók rendszerében is. Ez a szemlélet a minőségi követelmények fokozott fontosságára hívja fel a figyelmünket, mert megköveteli — a sokszor hangoztatott és az emberiség jövője szempontjából alapvetően jelentős környezetvédelmi törekvésekkel összhangban — hogy vizeink tisztaságát, élővíz jellegét, biológiai egyensúlyát a visszavezetett víz újra való felhasználásának érdekében fenntartsuk. A vázolt környezetvédelmi és vízgazdálkodási cél eléréséhez ismernünk kell vízfolyásaink terhelhetőségét és öntisztító képességét. Ezt ma — nemcsak hazánkban, hanem világszerte is — elsősorban vízkémiai paraméterekkel (oldott oxigén, oxigénigény, toxikus anyagok, különleges szennyezők) jellemezzük. Meggyőződésünk — anélkül, hogy a kémiai minősítés fontosságát a legkisebb mértékben is kétségbe vonnánk — a vízbiológiai paraméterek fokozottabb alkalmazása jelentősen segítené a gyakorlatot, hiszen a vizsgálandó jelenség (az öntisztulás) biológiai folyamat, amelynek csak közvetett mérőszámát adják a vízkémiai összetevők, sőt vannak olyan minőségi változások (pl. hőterhelés) amelynek hatásait kémiai módszerekkel nem is mérhetjük. A hidrobiológiái adatgyűjtés nem új keletű szakembereink számára. Az eddigi vizsgálatok azonban legtöbbször egy-egy lehatárolt szűkebb környezet jellemzésére korlátozódtak, vagy kiterjedtek ugyan egy teljes vízrendszerre, azonban rendszeres ismétlésükre nem került sor. A vízrajzi munkában pedig térben és időben folytonos