Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

A korszerű vízrajzi munka II. 541 információ-rendszer megteremtésére kell törekednünk. Hidrobiológusaink eddigi eredményeit ismerve, nem kétséges, hogy jól megalapozott hagyományokra építhetjük fel a vizbiológiai észlelő rendszer munkáját. Sok kérdés vár azonban még tisztázásra. A minták feldolgozását végző kapacitás véges, még akkor is, ha jelentős fejlesztést hajtunk végre és bekapcsoljuk a vízművállalatok és a KÖJÁL-ok laboratóriumait is. Ezért térben is időben korlátozunk kell a mintavételeket. Vajon milyen sűrűn jelöljük ki a folyamatosan megfigyelésre kerülő szelvényeket, hogy a teljes vízrendszerről összefüggő képet kapjunk? Az elsőrendő állomásokhoz igazodva nem csak a szelvények sűrűségéről kell döntetnünk, hanem arról is, hol kielégítő egy mintavétel és hol kívánatos a teljes szelvény mintázása. Még ha korlátozzuk is ilyen módon a vizsgálatba vont szelvények számát és időben ritkítjuk az észleléseket, akkor is olyan mennyiségű adat gyűlhet össze a minták teljes biológiai elemzésének eredményeként, hogy az információ tömege már akadályozhatja annak ésszerű felhasználását. Mindent mérni, megfigyelni, feljegyezni, adatként tárolni, majd visszakeresni még számítógépekkel kiszolgált adatbankok felhasználásával sem lehetséges. A tényezők tömegéből ki kell tehát választanunk azokat a paramétereket, amelyek a legtöbb információtartalmat hordozzák, mintegy indikátorként jellemzik környezetüket, és ezekből kell felépítenünk a vízbiológiai adatrendszert. Megkezdődtek már azok a kutatások, amelyeknek feladata, hogy választ adjanak a felvetett kérdésekre. Jelentős Felföldi javaslata, aki négy általános jellemző (a szaprobitás, a trofitás, a halobitás és a toxicitás) szerint osztályba sorolja a vizsgált vizet és így egyetlen négyjegyű számmal minősíti azt. Kísérletek folynak ennek a módszernek gyakorlati alkalmazásával kapcsolatosan, azonban kérdéses még, hogy elégségesek-e ezek az integrált mutatók, szabványosíthatók-e a rendszámok meghatározásához szükséges vizsgálatok és milyen kiegészítő paraméterek számításba vétele indokolható. Remélhetjük, hogy ezeknek a vizsgálatoknak befejezését követően megkezdhetjük a vízbiológiai információs rendszer szervezését is. 2. Az adatfeldolgozás és tárolás rendszerének kialakítása A vízrajzi hálózat kialakítására vonatkozó alapelveknek megfelelően telepített és az adatképzés szempontjait kielégítő módon üzemelő állomásokon gyűjtött adatok a gyakorlatban még közvetlenül nem hasznosíthatók. Az észlelések nyers eredményeinek számszaki és fizikai ellenőrzése után a feldolgozás első lépéseként a közvetlenül megfigyelt adatokból számítanunk kell azokat a paramétereket, amelyek a vízgazdálkodási tevékenység számára szükséges, származtatott információkat tartalmazzák (vízhozam-adatsorok, valamint a lebegtetett és oldott szilárd összetevők anyaghozamát jellemző adatsorok számítása; a tényleges evapotranspiráció összetevőinek meghatározása; stb). Az így létrehozott adatokat fizikailag újra ellenőrizni kell (pl. az egymást követő szelvényeken levonuló víztömegek öszszevetésével; a vízhozammaximum hosszmenti változásának elemzésével; a részvízgyűjtőkre hullott csapadéktömegből és a felszíni lefolyásból számított lefolyási hiány vagy átlagos lefolyási tényező területi változékonyságának meghatározásával; a különböző módon számított tényleges evapotranspiráció értékek összehasonlításával). A végül kialakított — részben közvetlenül mért, részben közvetett módon a mérésekből levezetett — adatsorok alkotják azt az elsődleges (primér) adat-