Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Muts Rudolf: A vízgazdálkodási keretterv kialakulása és fejlesztése Magyarországon

522 Muts Rudolf nagyságrendileg megegyező települési vízigények kielégítése sok esetben a tervezettől lényegesen eltérő műszaki megoldásokkal valósult meg. Az Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv a fejlesztési és iránytervi hiányosságok ellenére rendkívül értékes alapozó tanulmány. A vízgazdálkodás helyzetére, természeti feltételeire vonatkozó adatok feltárása, rendszerezére és összefoglalása révén a terv napjainkig az egyetlen teljes adattár. A vízkészlet-gazdálkodás elveit és módszereit a kerettervezés során fogalmazták meg. A folyóhasznosítás, a vízi utak és a vízerőhasznosítás kerettervi lehetőségei nagy részben változatlanul részei minden azóta készült távlati tervnek, koncepciónak. A tározási lehetőségek számbavétele, a hévizek hasznosítása és a vízparti üdülés vonatkozásában a Keretterv úttörő munkának számít. A népgazdasági tervezés történetében a Vízgazdálkodási Keretterv volt az első egységes ágazati és területi terv. A vízgazdálkodás ágazattá válásával egyidőben — 1968 után — új alapokon indult meg és vált folyamatossá a népgazdaság hosszútávú tervezési munkája. Annak keretében — módszertanának megfelelően — készült el a „vízgazdálkodás távlati műszaki-gazdasági fejlesztésének módozatait és feltételeit" (ágazati szinten és tartalommal) összefoglaló koncepció. A fejlesztés fő irányait és arányait 1985-ig, tendenciáit pedig 2000-ig kijelölő igen gondos tanulmány megállapításait és javaslatait a Minisztertanács által 1973-ban jóváhagyott „A vízgazdálkodás fejlesztése az 1976—1990 időszakban" c. — 1975. évi — dokumentum tartalmazza, amely már szorosabban illeszkedett be a népgazdaság távlati tervezési rendszerébe. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi tervfajták kidolgozásánál a hidrológiai adatok és a műszaki megoldások jelentős részét a Kerettervből vették át. :$. A vízgazdálkodási távlati tervezés tapasztalatai és a fejlesztés irányai A jelenleg is érvényben levő, a Minisztertanács által 1965-ben jóváhagyott Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítését követően a vízgazdálkodás feltételei jelentősen megváltoztak. Az elmúlt másfél évtized alatt a mennyiségi növekedéssel együtt módosult a termelőerők területi eloszlása, a termelési szerkezet, és új technológiák terjedtek el; gyors üteművé vált a városiasodás és széles körűvé az üdülési igény. Számottevően — de a tervezettől eltérően — fejlődtek a vízigények és változtak a hidrológiai feltételek. Az ország egyes részein a vízhasználatok kimerítették a természetes hasznosítható készleteket, más területeken — a bányászat vagy a vízminőségromlás miatt — megszűnt a vízbeszerzés közvetlen lehetősége. Az elmúlt évtizedben általánossá vált a vizek hazai és külföldi eredetű szennyeződése, amihez hozzájárult az is, hogy előre nem látott szennyvízkibocsátások keletkeztek és új területi szennyező tevékenységek terjedtek el: A vízgazdálkodás társadalmi jelentőségének növekedésével megváltoztak belső szakágazati arányai és módosultak értékelésének feltételei. A vízgazdálkodásban új eljárások, korszerű tervezési és építési technológiák alakultak ki, és számottevően növekedett a fejlesztés fajlagos eszközigénye. Különösen jelentős, hogy a korlátozott erőforrásoknak növekvő részét kell előirányozni az elért színvonal megtartására, a környezeti változások, a külföldi vízhasználatok és különösen a szennyezések következményeinek ellensúlyozására. Alapvetően megváltoztak a vízgazdálkodás tervezésének feltételei is; megteremtődtek az ágazati irányítás lényeges feltételei. A népgazdasági tervezés az éves és