Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Muts Rudolf: A vízgazdálkodási keretterv kialakulása és fejlesztése Magyarországon

A vízgazdálkodási keretterv 523 az ötéves tervekkel szerves egészet alkotó hosszútávú tervkészítésével teljessé vált. A vízgazdálkodási fejlesztés tervezése ma már ennek a rendszernek a része. A népgazdasági távlati tervezés módszereinek kialakulása (az Állami Tervbizottság 1979. évi 5005. sz. határozata) és a 15 éves fejlesztési koncepciók kidolgozása miatt módosat a Keretterv szerepe is. A körülmények és a tervezési alapok változása szükségessé teszi a Keretterv gondos felülvizsgálatát és a vízgazdálkodás távlati tervezési rendszerébe illeszkedő feladatának meghatározását. A népgazdaság tervezési rendszere igen változatos formákat, elemeket tartalmaz; a magyar vízügyi szervezet szinte valamennyi lehetőségét kihasználta a vízgazdálkodás szerepének, helyének elemzésére, a közeli, távoli és a legtávolabbi feladatok meghatározására. A tervezési eredmények közismertté válása, a víz gazdasági jelentőségének közvetlen érzékelése és a vízgazdálkodás szükségességének elismerése miatt a vízgazdálkodás érdekeit most már a leghatékonyabban az szolgálja, ha az ágazat az alapvető társadalmi-gazdasági és hidrológiai folyamatok összefüggéseinek felderítésére, valamint befolyásolásuk lehetőségeinek, feltételeinek meghatározására összpontosítja a figyelmet, és az összességében legcélszerűbb megoldásokat keresi. A vízgazdálkodás ágazati és területi tervezése a népgazdasági tervezés szerves és növekvő jelentőségű része. Lényeges feladat ezért a népgazdasági távlati tervezés szemléletének, módszertani alapelveinek érvényesítése a vízgazdálkodási távlati tervezés valamennyi eleménél. A távlati tervezés elsősorban folyamatra irányul, és csökken a célállapot jelentősége. A közelmúltban közreadott módszertanban már határozottan érvényesül a prognózis és a döntéselőkészítési jellegű elemek szétválasztása; különösen fontos a tervezési időtávok és a tervezhető és tervezendő témák szabatos meghatározása. A távlati tervezés egyre inkább a reális fejlődési alternatívák szerkesztésére irányul, amelyekből időszakonkénti döntésekkel lehet, ill. kell a körülményeknek megfelelőt kiválaszlani. Ennek a tervezési eljárásnak alapvető feltétele az adottságok és feltételek szabatos feltárása, valamint a megoldási változatok széles körű választéka. A vízgazdálkodással kapcsolatos tervezés napjainkban igen sokrétű. Különböző időtávú, területi és tevékenységi tagolású, valamint eltérő mélységű és szemléletű gazdasági és műszaki tanulmányok, koncepciók készülnek. Különsöen figyelmet érdemel, hogy a feltáró és alapozó munkáknál tapasztalható átfedések, és ugyanakkor hiányosságok miatt az egyes vizsgálatoknál esetenként nem azonos kiindulási helyzettel, feltételekkel, adottságokkal számolnak. Emellett, sok esetben a célállapotra történő tervezési felfogás miatt, a tervekben elsikkad az, hogy egyre szorosabb a kölcsönhatás a víz természeti és gazdasági folyamatai közölt; a beavatkozások hatásai halmozódva érvényesülnek a vízrendszerben ; és fokozódik a vízgazdálkodási feladatok és megoldások integrálódása. Egy-egy népgazdasági ágazat, vagy a vízgazdálkodás különböző szakágazatainak fejlesztési célkitűzései ma már aligha ítélhetők meg önmagukban; csak a kérdéssel kapcsolatban levő ágazatok problémáit, lehetőségeit figyelembe vevő vizsgálatok és egyeztetések révén lehet olyan megoldáshoz jutni, amelyik kielégíti a népgazdaság igényeit és összhangban van a vízgazdálkodás feltételeivel is. Emellett egyre több megoldandó feladatnál szükséges a nemzetközi kapcsolatok, a vízgyűjtő egészére kiterjedő összefüggések részletes feltárása. A vízgazdálkodás távlati tervezésében alapvető fontosságúvá válik az egyes jelentős fejlesztési feladatok komplex vizsgálata; a több szakágazatot átfogó, vala-